Miért tartják betegnek azokat, akik szerint az élet értelmetlen, nem lehet, hogy ők azon kevesekhez tartoznak, akik ráébredtek az igazságra, hogy ebből a börtöntestből ki kéne szabadulni valahogy?

Egy hangyányi igazság van az elgondolásodban, de ettől még alapvetően téves. Akik értelmetlennek látják az életet, pont azoknak fedi vastagabb fátyol a szemeit. Akik rájönnek az igazságra, nem arra ébrednek rá, hogy az élet értelmetlen, és a test börtön, hanem arra, hogy miért is szükséges az élet, és ehhez miért szükséges a test. Sok más dologgal együtt ez származik abból, ha valaki az igazság felé közelít. Mivel én is elég sivárnak, és céltalannak találom az életemet, ismerem az érzést, amire gondolsz, de azt is tudom, hogy legalább olyan messze jár ez az érzés az igazságtól, mint az élvezetekben való elmerülés, vagy épp az állandó nyüzsgés. Onnan tudom, hogy ez betegség, hogy egy betegségből kifolyólag érzem ezt, és amikor a tüneteket sikerül háttérbe szorítani, vagy elcsitítani ideiglenesen, akkor bizonyos szellemi gyakorlatokkal közelebb tudok kerülni az igazsághoz. Még nem érem el, de egyértelmű, hogy valóságosabb az a megtapasztalás, mint a céltalanság, és értelmetlenség érzése.

Ezt elég könnyű megállapítani ha összehasonlítom, hogy milyen volt a betegség előtt, a betegség alatt, és a tünetmentes időszakokban.