Hisztek a transzgenerációs hatásokban?

Pont ide való az ezóba,végre odakerült ahova való...

Ötös vagyok, még annyi a gondolatom erről, hogy most egy pár éve megy nagyon ez az örökölt sors / transzgenerációs hatás / családállításos nagyon a múltba révedő mizéria, és bár nem gondolom, hogy az egész full hülyeség, de iszonyatosan túl van lihegve szerintem és sokaknak csak menekülés. Könnyebb egy korábban élt felmenőre fogni a saját sikertelenségünket, mint magunkban keresni a hibát. Még az sem biztos, hogy ténylegesen az történt a múltban amire mi gondolunk. Amúgy nem egy alkoholista szülőtől származó ismerősöm pl. nettó antialkoholista (köztük párom is), és nem kellett magukat megerőltetniük, egyszerűen látták mit művel az alkoholizálás és ebből ők nem kértek. A gyengébb ember meg mutogat a múltba, és örökölt sorsokkal magyarázza, hogy miért züllött a szülője szintjére. Az külön vicces, amikor az ilyen ember nagyban még győzköd is, hogy á, nem, senki nem tud kilépni az örökölt sorsából...

Sokan összemixelik szezont a fazonnal és abból levonnak egy végkövetkeztetést. Ezzel a témakörrel szakpszichológia is foglalkozik. ja, elfelejtettem, itt mindenki szakember :-)

Nem tudom, miért lett a 14-es lepontozva ész nélkül. Igenis sok ember a múltra és a felmenőire fog mindent ahelyett, hogy két szalmaszálat is keresztbe tenne magáért.

Nincs ilyen. Ez csak belemagyarázás.

Azért pontozni sem ártana, mert jó pár választ csúnyán lehúztak.

Én nem zárom ki, hogy van benne valami igazság, de azt nem tartom járható útnak, amikor valaki tényleg beleéli magát, hogy senkinek nincs szabad akarata, a sors, amit örököltünk megváltoztathatatlan, ugyanazt az életet éli majd le mindenki, mint amit a felmenője, stb. Nem azt vitatom, hogy ha valaki családját valami óriási trauma érte, akkor annak ne lenne semmi hatása, de ahogy elnézem ezt sok embernél a legtöbben inkább úgy vannak ezzel, hogy na végre egy ideológia, amire hivatkozva bizonygatják, ők miért áldozatok minden esetben, és ők tulajdonképpen nem tudnak tenni magukért semmit. Én hoztam témának az alkoholizmust, amivel kapcsolatban sokan de facto közlik, hogy azt az ember egyszerűen megörökli, mivel azt látta, és csak hatalmas erőfeszítéssel nem lesz csak alkoholista. Ezzel szemben a párom utálja a piát a kezdetektől fogva, pedig alkesz az anyja, az exem meg kb. még rá se tudott nézni az italra, pedig az ő anyja is iszik. Akkor ők nem örököltek semmit? Vagy a másik, mikor nekem bizonygatják, hogy majd ugyanazt a sorsot járom be, mint az anyám... Anyámnak ilyenkor két iskoláskorú gyereke volt már egy brutálisan rossz, embertelen kapcsolatban, én meg egy gyereket se vállaltam és kiegyensúlyozott párkapcsolatban élek már évek óta. Felőlem bárki úgy hisz az örökölt sorsban ahogy akar, biztos sok esetben ez a helyzet, de az azért kissé dühítő, mikor vadidegenek győzködnek, hogy demárpedigmindenkiörökli, és nem akarják elhinni, hogy az esetedben (és még sokakéban) szó nincs erről. Én hoztam be korábban a családállítást is, ami tudom, hogy nem egészen az örökölt sors témakör, de nagyon hasonló, és az már tényleg nettó ezotéria. Véletlenül se arra tanít, hogy foglalkozz magaddal, vizsgáld meg magadat, mi lehet a baj, neeem, ködös nagynéniket meg nagybácsikat tegyél helyre magadban és akkor majd megoldódik a pocsék párkapcsolatod pl.