Teljesen felháborító a "A legnagyobb Titok" című könyv?

Amiket az általad leírtak alapján feltételezem, hogy állít az a könyv, az bizony a valóságon alapul. DE: az ezoterikus könyvek zöme teli van tévedéssel vagy félrevezető "tanításokkal". Az, hogy a világ meg az ego valójában illúzió, az a létezés bizonyos aspektusaiból nézve nagyjából(!) igaz. Más aspektusból nézve viszont a valóság, amelyet érzékelsz és az egód is meg te magad is nagyon is valóságosak. A különbség, hogy mit hogyan tekint valaki valóságosnak az egyrészt attól függ, hogy milyen aspektusból tekint rá, másrészt, hogy milyen tudatossági szinten vagy milyen tudatállapotban tekint rá.

Spirituális szinttől és a tudatosság mértékétől függ, hogy ki milyen újabb tudásra van felkészülve. A spirituális fejlődés fokozatos. Az idő előtt kapott tudás egyrészt összezavarja az embert. Másrészt, ahogy már írtam, sokszor az ilyen ezo-spirituális könyvek teli vannak félreértésekkel, nemtiszta tanításokkal (és szándékos félrevezetésekkel- sicc!).

Azt javaslom, ne vedd túl komolyan ezt a könyvet. Ennek ellenére tök érdekes utána járni (a spirituális fejlődés bizonyos szintjein még csak elméleti szinten), hogy milyen dimenziói vannak a valóságnak, milyen létállapotok léteznek stb.

Ha annak a valóságérzékelési és ön/ego-érzékelési módnak nem lenne létjogosultsága, amivel mi, átlagemberek rendelkezünk, akkor a Jóisten nem így teremtette volna meg a világot.

A Vonzás-törvénye könyvek is, úgy mint ennek a szerzőnek a Titok c. műve, teli vannak Bullsh. tekkel.

Ha érdekel a spiritualitás, akkor tök jó technikák vannak: meditáció, álomjóga, chi kung, jóga, stb. ezekkel a saját ütemedben tudsz fejlődni, nem kell egyből a semmivé válásban gondolkodni, ami így önmagában egyébként is hülyeség.

Nem mindegy, mi a "valódi" valóság (már, ha nem ez, amiben élünk, nem a valódi), ha az, amit érzékelsz, teljesen és totálisan annak tűnik?

Nem kell túlagyalni. Ha valakit érdekelnek az ilyen témák, merengjen rajta, de akit zavar, meg nyugtalanná tesz, az ne.

Akinek sok a fantáziája, felépíthet egy teljesen logikus alternatív valóságot is, de attól még nem lesz valódi az sem.

Ha pedig van halálon túli élet, akkor, ha az ebben a világban elfogadott helyes értékrend szerinti éltet éltél, nem hiszem, hogy nagyon aggódnod kellene, ott mi lesz.

Én David Icke új könyvéből olvastam ilyenekről, meg már sok helyen is hallottam. Bevallom nekem is szuicid gondolataim támadtak amikor ezen gondolkodtam. - Ha ez az egész illuzió akkor minek itt maradni? Stb.

Gyermekkoromtól kezdve mindig más akartam lenni, mindig mást néztem, próbáltam utánozni, egyben ezért nagyon meg is hatott ez a gondolat. Elkezdtem tudatosabban gondolkodni, figyeltem rájuk, megkérdőjeleztem minden gondolatot a fejemben hogy kitől, mitől származik. Nem olyan rég óta űzöm ezt nem is folyamatosan, de észrevettem hogy sokkal illékonyabb lett a tudatállapotom. Jobb lett az intuicióm, könnyebben tudom a személyiségemet befolyásolni, másik tudatállapotot elérni. Szerény véleményem szerint az emberiség akkor fog már csak gyarapodni ha ezt a dolgot felfogja és nem mereng többet gyerekes mesékbe bárkákról, meg szakállas istenekről. Tudom hogy ezeknek a vallásoknak van igazságtartalma, viszont pl a bibliában leírt igazságokat a papok nagyon könnyen hazugságokba, félreértelmezésekbe forgatják ki. A spiritualizmus lényege az lenne hogy mindenki magától jöjjön rá az igazságra, ebben segíthetnek ilyenek mint például a Biblia vagy az ilyen könyvek, a valódi igazságot azonban nem lehet leírni, hanem át kell hogy éld azt. Arra kell vigyázni csak hogy közben a lábad a földön maradjon. A valós életben is tevékenyked kell, új dolgokat kell hogy kipróbálj és néha ki kell az elmédet üríteni azzal hogy csak a légzésedre figyelsz vagy arra amit éppen művelsz, másképp tényleg megōrülsz. A való élet dolgaiban is meg lehet találni istent (szerelem, művészet, szépség, maradandó dolgok) ezért nem kell megölnöd magad.

Még jó, hogy fél áron, másod kézből vettem, de még ennyit sem ér..

A külcsín miatt max a könyves polcon jól mutat, de ekkora zagyvaságot, össze visszaságot még életemben nem olvastam. Sokszor érthetetlen, ellentmondásos, ismétlődő, összeszedetlen, unalmas. Az előző részek lekötöttek, de ezt már a második fejezetnél abba akartam hagyni…