Mi a véleményetek arról az elképzelésről, miszerint az emberi természet alapjában véve nem rosszindulatú?

Az emberek nagyon sok gonosz dolgot tesznek, ez mindig így volt, a középkorban is. Úgy tűnik, hogy ennek oka az, hogy a szaporodással a nárcisztikus személyiségzavar génjeit adják tovább és tovább az emberek. Az emberek által tett gonoszságok az empátia hiányára utalnak. Az agynak van egy empátia része. A nárcisztikus személyiségzavarban szenvedő emberek agyának ezen része kis méretű, vagy elhalt. Mindezt szakértők mutatták ki. A nárcisztikus személyiségzavaros embereknek nincs lelkiismeretük, nem képesek bűntudatra. Az emberi természet alapvetően önző, de nem olyan mértékben, mint egy nárcisztikus személyiségzavaros természete. Tehát ebből az következik, hogy ha az agy empátia része teljesen egészségesen működik, akkor az emberi természet önző, de nem gonosz. Egy ilyen ember lelkiismeretes, képes a megbánásra, erkölcsös. Az emberi természet alapvetően nem rosszindulatú. Viszont én nem látok senkit, aki ilyen empatikus és erkölcsös lenne. Én azt látom, hogy mindenki gonoszkodik másokkal. Még ha jobb ember is és utólag meg is bánja a tettét, akkor később újabb gonoszságot tesz. Az emberek kibeszélik, kinevetik egymást, hazudnak egymásnak, bántják egymást, egyesek lopnak, csalnak. Még a keresztények is követnek el időnként hibákat. Én magam olyan vagyok, hogy ártottam másoknak, de megbántam. Viszont amikor ártottam másoknak, akkor abban a pillanatban egész egyszerűen nem érdekelt az, hogy ezzel a cselekedettel másoknak fájdalmat okozok. Megtettem, mint ahogy a többi ember. Persze közvetlenül a tett után megbántam és a lelkiismeretem azt mondta, hogy többet ne tegyem. De amikor megtettem a gonoszságot, abban a pillanatban belőlem is hiányzott az empátia. Néha elgondolkozok azon, hogy lehet, hogy bennem is van egy enyhébb nárcisztikus személyiségzavarra utaló tulajdonság, mert kissé önimádó vagyok. Szeretek magamról beszélni, szeretem, ha figyelnek rám, ha kötődnek hozzám, ha kedvesek velem. Ha valami megtetszik, akkor bármi is az, nagyon szeretném birtokolni. Általában arra törekszem, hogy senkit ne bántsak, ne tegyek rosszat senkivel, de néha mégis ártok másoknak. Bocsánatot szoktam kérni, ha a helyzet adott. Létezik olyan, hogy egy ember annyira erkölcsös és annyira empatikus, hogy szándékosan senkit nem képes bántani semmivel? Az emberi természet alapvetően jóságos? Vagy ez így nem kijelenthető? Néha mindenki átmegy gonoszba?