A sátánistáknál ez hogy van?

Nem kell sátánistának lenni ahhoz, hogy a partnered/személy, akit szeretsz alacsonyabb fontossági szinten álljon, mint te. Az emberek többségénél ez a helyzet. Az egyén mindig fontosabb, mint a másik személy, még akkor is, amikor ezt egyik fél sem veszi észre. Azért érzed fontosnak a másikat, mert Te magad szerelmes vagy belé. Azaz a hangsúly itt is az Énen van, nem a másik személyen. Vannak kivételek, mert ez nem törvényszerű, de ritkábbak, mint azt gondolná az ember.

Sajnos ugyanez a helyzet a gyerek esetén is. Azért fontos a gyerek, mert a Te gyereked, a Te véredet hordozza, és attól a személytől születik/az a személy nemzette, akit Te szeretsz. Magadat akarod látni a gyerekben, ezért úgy neveled, ahogy neked jó, nem úgy, ahogy neki. Manapság még inkább a szülő Énje a fontos, már nem is nevelik a gyereket igazán, egyszerűen csak elégedettek, hogy van. Amíg nem zavarja az egyént az életvitelében, önmegvalósításban, stb, addig szereti a gyereket, a maga módján odaadó mindenki. Amint a gyerek a nevelés hiánya miatt problémás, egyből igyekszik lepasszolni óvodába, iskolába, külön órákra, táborokba, napközikbe, stb. Két és fél évig dolgoztam olyan helyen, ahol folyamatosan ezt láttam.

Mivel az jó nekem, hogy én boldoggá tegyem a szerelmem ezért előre helyezem, mert ez az én javamat is szolgálja, ha ő szerettve érzi magát és boldog, ő is viszont kedveskedik. Ez a lényege egy párkapcsolatnak, hogy egymásról gondoskodjunk, nem mondjuk, kimutatjuk, hogy szeretjük a másikat. Sátánista is lehet szerelmes. :D

Persze Istennek érzem magam, de nélküle csak egy csövesnek, üresnek és magamalatt érezném magam, tehát hozzám tartozik.