Hogy lehet szétkapcsolódni a szülőktől, nagyszülőktől, ősöktől, rokonoktól spirituális értelemben? Milyen módszerrel?

Úgy, hogy önállóvá és önellátóvá válsz. Az az érdekes, hogy mennél inkább pörögsz a témán, annál inkább belegabalyodsz. Nagyon meg akarod csinálni? Akkor nagyon el kell engedni.

Nehéz tudatára ébredni a karmának. Egy egész életnyi szellemi gyakorlatok általi fejlődés kell hozzá, hogy tényleg lásd, honnan jön, és hová tart. Ha látod, honnan jön, és hová tart, akkor a jelenben, vagy a karma beteljesedésének pillanatában megszakítod a láncot az által, hogy nem teszel semmit, nem döntesz semmiben, ami tovább vezetné azt a karmát. Például egy probléma felmerül a karma hatására, engeded, hogy megtörténjen, de nem reagálsz rá érzelmileg, nem alakítasz ki semmilyen kötődést az eseménnyel, nem hozol döntéseket az esemény alapján, nem teszel semmit az esemény hatására. Ahhoz, hogy ezt megfelelően meg tudd tenni, pontosan kell látnod, hogy miféle eseménysor vezetett a jelen helyzethez. Azt is látnod kell, hogy milyen cselekedetek, döntések fűzik tovább a karmát, és melyek nem. Ez nem olyasmi, ami az emberi értelem, és akarat szintjén lehetséges, hosszas szellemi fejlődéssel ezek fölé kell emelkedni.

14 akkor a téged ért negatív dolgok ellenkezőjét kell tenned. "ki megdob kővel...". Szeresd meg, aki nem kedvel, légy kedves azokhoz akik nem azok veled. Ha valaki téved, udvariasan javítsd ki. Így nem veszed át és főképp, nem adod tovább ezt az állapotot.

Kezdésnek Orvos-Tóth Noémi: Örökölt sors című könyvét ajánlom.

Bevallom én is csak átlapoztam, de egy barátom nagyon dicsérte, ezért ajánlottam. Más könyv sajnos nem jut eszembe.