Furcsa érzés a spirituális út kezdetén. Kinek hogy alakult? Mennyi ideig tartott? Stb

Nagyon jó dolog olyan dolgokra rájönni amiket eddig nem is hittél. :3

Például mikor tudod érzékelni az aurádat és irányitani. Valójában semmit fogsz amit csak te érzel (ha úgy akarod) és tudod alakítani a formáját majdnem szabadon.

És ha ez létezik akkor még mi minden más is :D

Rengeteg dolog. Fantasztikus ezekbe így belemerülni jobban és jobban.

De nem mindig csak öröm van ott. :3

Furcsa én is tapasztaltam hasonlókat ha nem is ilyen erősen.

Ami viszont érdekesebb észlelés volt nálam az az hogy amikor elértem a chi érzékelés gyakorlásának arra a pontjára hogy már 100% hogy éreztem valamit akkor 3 napon keresztül alig tudtam elaludni, órákig fetrengtem. Utólag olvastam egy "chi"-s könyvben hogy kezdőknek nem ajánlják az esti gyakorlást mert nem fogsz tudni elaludni.

Nálam egész fiatalon kezdődött a megfoghatatlan/láthatatlan dolgok iránti érédeklődésem, sajnos az élet maga, az anyagi világ egyáltalán nem érdekelt, szenvedtem. Nagyon magamnak való voltam kislányként is és vagyok most is pedig már 40 éves vagyok. Tehát fiatalon kezdődött, csak jöttek a kérdések a fejemben, mintha nem is én kérdezném, hisz még csak kis tizenéves voltam: "Ki vagyok valójában? Honnan jövök? Hova tartok (ha meghalok)?" Elemi erővel hasított belém, hogy nem akarok élni, nem akarom, nem akarom az előttem álló iskolaéveket, aztán a dolgozó éveket, aztán meg kell ismerni valakit akivel lekötöm az életem, csalódások árán, aztán jöhetnek a gyerekek, ha jönnek egyáltalán, lehet nekem nem is lehet gyerekem de nem is baj nem akarok( és nem is sikerult, ezt is éreztem már akkor), és lám ott is vagyok ahol anya... az unalmas, napi robot, teljesen mindegy mit csinálsz, hobbi, barátok, monoton lesz az egész, valami hiányzik, mindig is fog! Ez a hiány/űr szinte fájdalmas volt. Ez hajtott, hajtott, hogy megtaláljam a választ, de erre nem volt konkrét kérdésem. Csak faltam a könyveket...

Mindig úgy éreztem nem vagyok itthon, nem ide tartozok. Sőt úgy éreztem nem először játszom ezt már és belefásultam... Ekkortájt volt egy kis spirituális belső élményem, ami megerősített abban hogy van lelkem. Azán kutakodtam éveken keresztul. Néha voltak fura tapasztalásaim :) Na ezek adtak lenduletet mindig, hogy mégis van az anyagi világon kívul más is.

A rosszkedv sokszor elkap, de azért van mert vágyok "haza". Most is rossz a kedvem, nem köt le semmi, semmi nem érdekel, legalábbis ma, amúgy szeretek ténykedni, sokszor pörgök ezerrel. Amúgy meg aranyéletem van, tehát okom nincs panaszra. Ez a nyomott rosszkedv mélyről jön, lelkemből.