Eltudom valaha engedni? Papám meghalt

Elöször is részvétem!

Tudom mit érzel én 2 éve Anyukámat vesztettem el,de rá egy évre idegösszeroppanást kaptam a hiányába..,pont ugyanigy agyaltam mint Te!De sajnos ez is a gyász része,de el kell engedni,mert klülönben a lelke nem tud eltávozni egy másik dimenzióba hanem itt marad egy köztes létben,és ez Neki se jó!Tudom,hogy ezt nem könnyű megtenni,de a gondoltaidban és szivedben mindig benne lesz,amig csak élsz!Sok erőt kivánok Neked!

Első vagyok..,még leirom,amit álmodtam,nem sokkal Anyukám halála után!Mindig szeretett utazni,és azt álmodtam,hogy hófehér ruhában egy padon ült egy téren és egy utazótáska volt mellette.Elindultam felé,de Ő felállt fogta a táskáját és elindult,nem szólt egy szót se!Néztem utána,ahogy megy és az egyik utcasarkon egy háztömb után eltünt..,én meg ott sirtam álmomban,és néztem utána:'(

Ez is azt jelentette hogy elutazott egy hosszú útra,de a szivemben mindig itt marad!!!

Először is részvétem.

Tudod,együttérzek veled.

Nekem tegnap előtt(16án) volt h 1 hónapja halt meg a nagypapám agydaganatban.

Van amikor a családdal mi is úgy érezzünk itt van velünk.

Én sem hiszen az ilyenekben,de egy pár érdekes jelenség része voltunk mostanában..ez mondjuk nem ide tartozik úgyhogy mind1..

De hidd el az idő múltával jobb lesz.Én is szörnyen érzem magam és valószínűleg évek múlva is így fogok érezni,de gondolj arra hogy neki így már valószínűleg jobb,hisz nem véletlenül ment el..:(

Mindenesetre kitartást:)