Ha van pokol meg mennyország akkor mi alapján dől el hogy ki hova kerül majd?

Én még azt kérdőjelezném meg hogy van e rossz és jó és hogy ezáltal szükség van e büntetésre. Mert szerintem ezek a koncepciók nézőpont kérdései. Ha megharap a kutya akkor rossz a kutya. Ha valaki utál téged aszerint jó a kutya. Ha szereted a kutyákat és nem harap meg csak a farkát csóválja rád akkor jó a kutya. Ha észre se veszed nem törődsz vele akkor semleges.

Szerintem ezt a koncepciót bármire rálehet húzni.

Szerintem ha léteznek különböző részek a túlvilágon pl különböző asztrális síkok akkor nem büntetésből kerülsz egy "pokoli" síkra hanem azért mert a világnézeteddel/egóddal/lelki fejlettségeddel oda vagy képes behangolódni.

Hasonló gondolkozású/cselekvésű emberek egy helyre kerülnek és az a hely az oda kerülő lelkektől függően alakul ki/át. Tehát azért pokoli a hely mert a társaság is rossz és emiatt a "környezet" is visszataszító/ellenséges.

És e szabály szerint létezhet bizonyos értelemben "menny" és "pokol" és a kettő között még pár átmeneti sík.

Viszont a karmának se kell feltétlenül léteznie.

Vannak akik azt mondják hogy mindenki megtervezheti a saját életét. Tehát itt pl minimum a leszületésnél nem játszana szerepet a karma max ha léteznek korlátozások lelki fejlettségi szinthez kötve.

Van olyan reinkarnáció emlékes kutatás ami azt mutatta ki hogy vannak olyan emberek akik emlékeztek bizonyos dolgokra az előző inkarnációjuk életéből pl. a halálukra. És ezeknél többször előfordult hogy vagy erőszakos halált halt vagy balesetet szenvedett az elmesélő az előző életükben. Ezek az emberek sokszor úgy születtek hogy valamilyen formában megmaradt a halálos seb nyoma vagy akár deformációk alakultak ki az új testnél (pl: koponya elváltozás, csonka kézfej) Ennek pl lehet az az oka hogy a leszületés tényleg nem függ (vagy nem teljesen) a karmától hanem pl a tudati szintedtől esetleg a rendszer se tökéletes.

Pl. lehet hogy aki erőszakos halált halt valamiért az elméje/tudata érzékelése szempontjából nagyon gyorsan vissza is születik (ami a fizikai világban több év is lehet) és erre rájön még az erős trauma amit megtapasztalt. Pl. hogy az apja munkagépe levágta a fél kézfejét. És ezen hatások miatt úgy születik le pár év múlva hogy emlékszik is pár dologra (főleg a traumára) + a trauma olyan erősen élt benne még a túlvilágon is hogy a következő inkarnációján csonka kézfejként jött ki ez az erős "énkép"/trauma.

+ Voltak olyan halálközeli élményt átélők akik azt mondták hogy karma csak olyan értelemben létezik hogy halálod után lepereg az életed a szemed előtt és a hibáid/bűneid ott abban az állapotban sokkal jobban fájnak sőt akár a másik szemszögéből (akinek ártottál) is átélheted.

A test tompítja az érzelmek intenzitását, ám annak halála után a lélek szintjén elfojtott érzelmek hatványozott erővel törnek a felszínre.

Ha pl. a bűntudat elég intenzív, akkor a lélek (mintegy vezeklésként) megteremthet önmaga számára egy saját, személyre szabott poklot, ahol újra és újra átélheti a benne bűntudatot kiváltó esemény folyamatát. Ezt addig pörgeti magában, amíg teljesen ki nem üresíti a negatív érzelmet.

Ha életedben elkövetett tetteidhez nem társítasz semmilyen negatív, vagy pozitív érzést, akkor elméletileg már nem hat rád a karma kényszerítő ereje, vagyis kiszabadulsz a karmikus körforgásból. :)