Ha van pokol meg mennyország akkor mi alapján dől el hogy ki hova kerül majd?

Szerintem sem mennyország, sem pokol nincs. Megszüleünk, élünk, ahogy tudunk, azán meghalunk, és itt véget is ér a történet...

Posztán biológiai körforgás, semmi több.

Az ember csak látszólag egységes egész. ...ha szétszedjük (ezt tilos!) akkor a fizikai testet, a tudatot, és a lelket vagy szellemet tudjuk három önálló részként megvizsgálni.

A legtöbb negatívnak tartott tulajdonság a fizikai testben generált érzetek-érzelmek következménye. Az éhség, a fájdalom, a nélkülözés, a szenvedés olyan különböző viselkedéseket eredményezhet, hogy elkezd az ember felhalmozni, önző lesz, félni fog a holnaptól, félni fog másoktól, és hatalmat próbál szerezni mások felett, ezzel csökkentve a kiszolgáltatottságát, letapossa a társait, törtetve a pénzért, stb stb.

Ez a fizikai testből eredő kényszerek eredménye.

A test viszont meghal, és nem megy sehová. (A testet felépítő atomok milliárd évek óta léteznek, ők sem mennek sehová.)

A tudat a lélek leszületéskor magával hozott irányultságából, és a fizikai test tapasztalataiból fejlődik. A tudatot és a lelket lenne érdemes minél jobban közelebb hozni egymáshoz, integrálni egymásba.

A tudat a test halálával (vagy nem sokkal túlélve azt) elveszik.

A lélek a test és a tudat halála után egy köztes térbe kerül, ha szükséges itt átesik egy gyógyításon, majd áttekinti az élet tapasztalatait, (emlékszik összes korábbi élete emlékére) és új élettapasztalatokért és fejlődésért újra leszületik.

Szerintem.

Koborlo1 ahhoz hogy a lélek át tudja tekinteni az élettapasztalatait vagy hogy emlékezni tudjon és le akarjon születni új tapasztalatokért ahhoz szerintem szükséges a tudat.

Továbbá a halálközeli élmények során tapasztalt elhunyt rokonokkal/ismerősökkel való találkozás is azt feltételezi hogy a túlvilágon is van tudat.

Szerintem nem meghal a tudat csak azáltal hogy visszaszerzed az előző életeid emlékekeit (és ki tudja milyen + információkhoz jutsz) annyira gyökeresen megváltozik az "egód" mintha egy teljesen más ember lelke lenne.

Mert ha elpusztul teljesen a tudat akkor szerintem nincs semmiféle emlékezés,akarat,érzékelés a másvilágon csak simán kidob téged valami alapján a rendszer valahol. Ha van karma valószínűleg az alapján.

Ha viszont ez a helyzet és e mellé még jellemző vonásokat se tudsz tovább örökölni sőt fejlődni se tudsz a rendszeren belül csak annyiból áll a reinkarnáció hogy van egy lélek mag ami körül mindig formálódik egy véletlenszerű fizikai burok akkor én külön venném az embert és a lelket mint két különböző entitást akik csak 1ütt képesek a fizikai síkon létezni.

Viszont ha így lenne akkor én ezt az állapotot nem nevezném újjászületésnek mert ha a lélek nem tartalmazza magában az emlékeimet/tapasztalataimat stbt. semmilyen formában akkor én nem a lélek vagyok. A lélek akkor csak egy az élethez szükséges feltétel (mint pl: egy szerv megléte) És ebben az esetben én a karma létét is teljesen feleslegesnek vélném.

SZücsöm, igazad van.

Csak elég sokféle kifejezés van "forgalomban" a tudatosságra, Ego, hamis én, hamis tudat, tudat, önvaló, Én, stb.

Amit ebben az esetben a "tudat" alatt értettem, az az, ami a lélek (vagy szellem) áthozott irányultságaival a fizika testben jön létre, ebben az életben fejlődik ki, ennek az életnek a megtapasztalásai vannak rá hatással, és ennek az életnek az időtartamára van szerepe.

A léleknek van tudatossága, van személyisége, vannak évezredekről (évmilliókról, egyes esetekben) emlékei, de a leszületésnél ezeket erre a világra vonatkozó (közmegegyezésen alapuló) szabályok szerint nem, vagy csak nagyon korlátozottan hozhatja át. Ugyan ez vonatkozik a képességekre.

Leginkább az irányultságok, a "szív" az, amit át tud hozni, valamint a tudatalattiból vagy felsőbb énből származó részinformációk.

A halállal semmi fontos nem vész el, csak a test hal meg, és az a tudatosság-személyiség, -amivel hibásan- önmagunkat azonosítjuk életünk során.

Ez a tudat a lelkünk által "gerjesztett" - létrehozott valami, csak érdemes megpróbálni minél tisztábban átlátni rajta, áthozni a valós mögöttes személyiségünket, a lelkünket.

Ezeknek a válaszoknak mi köze a pokolhoz vagy a mennyországoz?

A pokol pl nem szerepel a bibliában, merthogy nem is számoltak vele akkor. Később találták ki, hogy a jónépet lehessen valamivel riogatni.

8-as, jogos.

Csak az alapokat próbáltuk összehangolni :)

Szóval ahogy én tudom, van egy folyamatos körforgás. Ha sok rosszat tettél, akkor egy alsóbb, sötétebb világba kell menned, ahol sokkal több a szenvedés, sokkal karakteresebben jelentkezik a szenvedés -mint katalizátor- és ráébredhetsz azokra a dolgokra-értékekre, amikre emberként nem sikerült.

Aztán újra leszülethetsz emberként.

Ha sok jót cselekedtél, nagyon jó ember voltál, sok pozitív karmát gyűjtöttél, akkor vagy újra emberként -de nagyon jó körülmények közé, minden sikerül az életben, jó pozíció, stb.-, vagy ha tényleg nagyon sokat, akkor egy felsőbb világba születhetsz, ahol sokkal hosszabb az élet, nincs szenvedés, tényleg csak a boldogság és az öröm van jelen (szinte). Ez viszont még része a körforgásnak...miután "leéled" a jó karmát, újra leszületsz emberként.

...és itt jött be a képbe Jézus, Krisna, Buddha(ák), stb. (és persze nem ebben a sorrendben).

Ők ennek a rendszernek a "meghackelését" kínálták, amivel ki lehet jutni ebből a folyamatos körforgásból. Ha ezeknek a hiteles utaknak az egykét a tanításaik szerint követed, akkor nem kell többé ide születned, eljuthatsz rajtuk keresztül azokra a mennyei világokra, mennyországokba, amiket ők felkínálnak.

Más mennyországot kínál Jézus, mást Krisna, mást egy-egy Buddha is.

Az ember tettei alapján. Ahogyan a rossz rablókat, bűnözőket is elítélik, lecsukják ha elkapják a rendőrök.

Az embernek is megvan ugyanez az igazság érzete és lelkiismerete, még a gonosz, rabló embereknek is szól a lelkiismeretje.

Az hogy figyelnek-e rá az egy másik dolog. De a jó jót a rossz rosszat hoz. Hallgass a lelkiismeretedre..