Mi az az ezotéria?

A szónak számtalan értelmezése van, melyet pozitív vagy negatív jelzőként aggatnak emberre, világképre, tudományra, iskolákra. Az esotericos szó görög eredetű és jelentése „belső”, „rejtett”, „titkos”, „nem a nyilvánosságnak szánt”. A régi görög iskolákban a tanítványoknak azt a belső körét jelentette, akiket a nagy titkokba, titkos tanításokba avattak be.

Az ezotéria szó valódi lényege az, hogy „belső”. Amíg egy exoterikus ember kifelé fordul, a külvilág határozza meg létezését és cselekedeteit, addig az ezotériával foglalkozó befelé néz, és önmagában belül keresi a válaszokat. Nem a külvilág hat rá, mivel jól tudja, hogy a külvilág csak egy tükör, amely az ő saját belső világát tükrözi vissza. Nem a külvilágot akarja megváltoztatni, hanem saját belső változásával éri el, hogy a külvilágban visszatükröződő tükörkép megváltozzon. Egy exoterikus ember azért figyeli a külvilágot, mert meg akarja ismerni, az ezotériával foglalkozó viszont azért, hogy saját magát ismerje meg benne.

Az előbb ismertetett hozzáállásból következik, hogy míg az exoterikus ember számára a külső történések „véletlenek”, illetve a sors az, ami véletlen-szerűen elénk hozza az eseményeket vagy személyeket, addig az ezoterikusan gondolkodó számára minden, amivel találkozik törvényszerű. Mivel a külvilág a belső kivetülése, tükre, ezért törvényszerűen a belül zajló történéseket mutatja, tükrözi vissza.

További következménye az ezoterikus szemléletmódnak, hogy e belső történéseket csak önmagam tudom megváltoztatni és csak ezt tudom megváltoztatni. Teljesen fölösleges próbálkozni azzal, hogy az eseményeket vagy a velem kapcsolatba kerülő másik személyt próbálom befolyásolni, alakítani, változtatni. A tükörkép csak akkor változik meg, amennyiben azt változtatom meg, amit tükröz.

Az ezotéria számára a külvilág nem csak tükör, hanem egyben egy hasonlat is. Ennek legtömörebb megfogalmazása Hermész Triszmegisztosz nevéhez fűződik. A „Smaragdtábla” első mondata, így hangzik: „Ahogy fent, úgy lent, ahogy kint, úgy bent.” Átfogalmazva a használt fogalmainkra, így hangzana: „Ahogy bennem, úgy a külvilágban is” vagy megfordítva: „Ahogy a külvilágban, úgy bennem is”. Nagyon fontos a fogalmazás. Nem azt mondja, hogy „mivel a külvilágban, ezért bennem is”, hanem úgy fogalmaz: „ahogy…”. Ez a fontos szabály azt mondja ki, hogy az ezotériában egyidejűség, szinkronicitás van. Valami bekövetkezik, és mivel bekövetkezik, éppen úgy bekövetkezik fent, mint lent vagy éppen úgy bekövetkezik kint, mint bent.

Az exotéria ezzel szemben az ok-okozat (kauzális) kapcsolatot fogadja el, azaz mindennek oka van és az ok megelőzi az okozatot. Ha…akkor… számtalanszor haljuk ezt az összefüggést a hagyományos logika használata során. A világnak ez a megközelítése vezetett a „vétkesek kereséséhez”. Mindig van egy ok, van egy „vétkes” aki vagy ami miatt következik be az, ami velem történt.