Anyám hallotta a hangomat, mielőtt megfogantam, én 2 évesen azt mondtam, vissza akarok menni a fénybe + jelenlétet éreztem kiskoromtól kezdve kb 17 éves koromig?

Anyám, mielőtt vagy közben, ezt nem tudom, lefeküdt apámmal, hallott egy hangot, tisztán, amiről tudta, hogy az enyém (lesz).

2 év körül jártam, amikor játszottam, aztán egyik pillanatról a másikra elkezdtem minden előjel nélkül zokogni anyámnak, hogy vissza akarok menni, aztán 1-2 perccel később, mintha mi sem történt volna, folytattam a játékot.

Kb óvodásként kezdtem érezni egy jelenlétet, mindig magam körül, a közelemben, és évről évre sötétebbnek éreztem. Furcsa dolgok történtek. Véresre rágtam a körmeimet, ha kínoztak volna se tudtam volna semmit-senkit karcolni, mégis néhányszor előfordult, hogy úgy ébredtem, hogy a mellkasomon 10-15 centis karmolásom voltak. Olykor a lámpa reggel égett a wc-ben, pedig egyikünk se kapcsolta fel. Volt rá példa 2-3x, hogy a plüsseim, amik egy sorban, szépen, egymás mellett voltak, egyszerre borultak előre és estek le, pedig senki nem ért hozzájuk (kicsit hosszabb mint 2 méterről van szó). Kiskoromban, tisztán emlékszem, hogy ébren voltam. Hangot hallottam a másik, üres szobából, én a szüleimmel aludtam, középen. Átmentem megnézni, és valaki állt az ablak előtt. Felébresztettem a szüleimet, de amikor átmentünk, felkapcsoltuk a villanyt, semmi és senki nem volt ott, és biztos nem álmodtam, ugyanis anyámnak is megvan, hogy felébresztettem őket, és nem voltam soha alvajáró. Néhány tárgy is furcsamód máshol volt, mint ahova raktam. Mondhat bárki bármit, ha 30 perce keresem a kulcsomat, és megnéztem kétszer is a kabátomban, amin két kicsi zseb volt csak, és kétszer néztem ott, aztán harmadjára ott találom meg, az minden, csak nem megszokott.

Aztán, volt olyanra példa, hogy egy lány az egyik félelmemmel "vicceskedett" és rám dobott egy poloskát. Olyan dühös voltam, úgy akartam "visszaütni" a lánynak... egy perc sem telt el, kb 40 másodperc, és a lány úgy esett el a sima parkettán, hogy kitört az egyik foga.

Mára a jelenlétet nem érzem, de a különös érzés, hogy valahova vissza, fénybe, vissza akarok menni, nem múlt el.

Erről valaki írna véleményt? Nem kamu, tényleg megtörténtek, és utálom, hogy ezekkel nem tudok mit kezdeni... ha bárkinek elmondanám, bolondnak nézne.