Sokan hogy gondolják hogy a tudat elhagyja a testet a halál után?

Nem a test tartja életben a tudatot, hanem a tudat tartja életben a testet. Ahogy nem a tudat létezik a testben, hanem a test illúziója létezik a tudatban.

Az emlékeid ugyanolyan illúziók, mint a tested.

Az emlékek is csak a tudatban léteznek, de nem azonosak vele.

"Eleve a test arra szolgál hogy életben tartsa a tudatot , és hordozza azt."

Ha tönkremegy a rádió, akkor tönkremegy a rádióállomás is, ami sugározza a jelet? Vagy fordítva?

Mi van, ha a tested csupán egy kifinomult biólógiai gépezet, ami követi a programját, egy végtelenül komplex, másokkal összefüggő történet rendszerben, és te "élőben" rá tudsz csatlakozni, mintha ténylegesen ő lennél.

Amúgy a tudat (az én tudat) az agyad szüleménye, valószínáleg a testtel hal. De az agyad ettől még lehet közvetítő, vagy az is lehetséges, hogy nem az agyad a közvetítő, hanem a "szellem" képessége az, hogy képes az adott tudatra csatlakozni.

Ajánlom elolvasásra a Dr. Michael Newton: Lelkünk útja című köteteket (ha jól emlékszem három kötet jelent meg, ebből az első a leginkább érdekes). Nem mondom, hogy ez biztosan hiteles (bár valami nekem mélyen azt sugallja, hogy javarészt hiteles lehet), de az illető aki írta ténylegesen létezik, ezzel foglalkozik, aztán vagy kitalálta, vagy nem. Mindenesetre van pár érdekes "emlékezés" az életek közötti életre, amiben is a "lelkek" állítólag vissza tudják nézni az életüket, meg tudják nézni, hogy hogyan alakult volna ha máshogy döntenek, és az én meglátásom szerint valamilyen eszközzel csatlakoznak be a születendő gyerekekbe.

Ha ez így van, akkor a fenti elmélet megállja a helyét. Pontosabb, hitelesebb vizsgálatokról nem tudok, amik a halál utáni "élettel" foglalkozna.

Egyébként a fenti könyvekben arra is van elég kielégítő magyarázat arra, hogy miért látnak egyesek mást és mást halálközeli élmények során és mi ez a káosz.

"Ha lenne valami a halál után akkor emlékezniük kéne de ez még sincs így.."

Nem feltétlen. Ha többször élünk, akkor az előző élet tapasztalatai, pozitív és negatív élményei komolyan befolyásolhatnák az adott életút által nyújtandó megtapasztalások minőségét.

"Dr. Michael Newton: Lelkünk útja"

Ez a könyv elég nagy baromság. Olyan agyszülemény, mint az egó.

"Ez a könyv elég nagy baromság. Olyan agyszülemény, mint az egó."

Vagy igen, vagy nem. Mindenesetre ha van benne igazság, az sokmindent megmagyaráz. És ellentmondást nem nagyon találtam. Max az író következtetéseiben, nem az esetleírásokban.

"Ez a könyv elég nagy baromság."

Megkérdezhetem, hogy mire alapozod ezt a véleményedet?

hát, nem tudom milyen lesz, csak a végére érve ez ugrott be.

Legyen a lélek egy gyöngy, a test egy kicsi vászonzacskó. Az egészet úgy ahogy van tegyük ki a fűre. Ha az eső esik nedves lesz, ha a nap süt kiszárad...szóval megdolgozza öregíti az anyagát. Rászáll a por, rárakódik a sár, (legyen ez a tengernyi tudás tapasztalat és élmény amivel nap mint nap találkozunk)

Egy idő után a zacskó elmorzsolódik, elpusztul sz anyaga nem bírja tovább... de a gyöngy sértetlen. Lemosod a gyöngyre rászáradt sarat és port, (de egy-egy apró szemcse, mindig rajtamarad) s beleteszed egy másik, legyen zacskóba, s visszateszed a földre...