Akik elkezdtek meditálni, spirituális úton járni, elhagyták nem dohányoznak, nem isznak alkoholt?

Lehet hogy én egy egyéni eset vagyok, de azért leírom tömören a történetem.

Kb 24 éves lehettem mikor először próbáltam nagyobb adagban az LSD-t. Előtte inkább füveztem, de más drogokat is használtam már. A fő problémám egész életemben az volt hogy nem voltak céljaim, a sulit egy nyűg-nek élem meg, és önbizalom híján nem jöttek össze a párkapcsolatok sem. Ezért is szívtam a füvet 18 éves korom óta, hogy csak úgy ellegyek magamnak, ne stresszlejek a körülményeken. Aztán ez az első komolyabb LSD élmény teljesen más volt! Egy megvilágosodás szerű élményt tapasztaltam. Azt éreztem meghalok, eltűnök, megszűnök létezni, a személyiségem darabjaira olvad szét, majd minden kapaszkodó szertefoszlik, és én mint személy megszűnök létezni. Tapasztaltam egy ürességet, vagy talán egységet - minden keletkezésének forráspontját. Ezután látni kezdtem önmagam, de úgy ahogy vagyok (az összes hibámmal együtt) és mérhetetlenül boldog voltam hogy ebben az emberi testben így létezek ebben a világban. Csakhogy ez az egész pár hét alatt elmúlt. Az a nagyszerű tudtaállapot csak egy emlék maradt számomra. Ugyan láttam a hibáim, de mégsem voltam képes változtatni magamon komolyabb dolgokban. Azt azonban már tudtam hogy több van a háttérben mint aminek az látszik.. Aztán telt-múlt az idő egyre jobban függővé váltam a különböző kábítószerektől, és akkortájt jöttek be a designer drogok is. Kíváncsiságból kipróbáltam pár szert intravénásan is, és a szenvedélybetegségem rövid időn belül működésképtelenné tette az amúgy is instabil életem. Sokszor más drogokban is kerestem még ezt a megvilágosodás szerű élményt - azonban többé nem tapasztaltam. A lényeg hogy nagyon súlyosan függő emberként pár éve értem el ennek a drogos útnak a végállomását - a heroint, és a kokain. Az én helyzetem kb úgy lehet elképzelni hogy ha elmegyek dolgozni, vagy bárhonnan lesz pénzem akkor kiütöm magam valamivel. Egyszerűen ilyen vagyok, és ezen a téren nem vagyok ura a cselekedeteimnek. Voltam már hajléktalan, volt hogy napokig nem ettem és majdnem éhen haltam, volt hogy majdnem megfagytam, és volt több halálközeli élményem is, volt hogy a szerencse folytán sikerült csak újraéleszteni. Azonban ezek ellenére képtelen vagyok megváltoztatni a viselkedésem, és mindig az instant boldogságot választom. Na egy ilyen helyzetben szüleimmel lakom. Ők már inkább elnézik hogy itt vagyok, mint hogy kint csövezzek és a hírre várjanak hogy mikor mi történt megint.. Viszont én igazából le akarok állni, meg akarok változni - csak valamiért képtelen vagyok rá. Ezért gyakorlom már sok-sok éve a meditációt. Lényegében az LSD-utazásom után kezdtem el pár évre rá, mert újra el akartam érni azt az állapotot amiről már tudtam hogy van. Aztán az utóbbi 4-5 évben egyre durvábban folytattam a gyakorlást, mert csak így tudok nyugodtan és tisztán így megmaradni. Most egy boldog ember vagyok, annak ellenére hogy függő is. A netről szedtem össze magát az egész gyakorlatot ami leginkább a zen-vonalat követi, de beépítettem a zenből más elemeket is, van hogy kisétálok a közeli dombra (ahol már senki nem lakik) és ott éneklem torkom szakadtából a szív szútrát, és más mantrákat. Végezek leborulásokat, és ha minden jól megy pontos időkben nyomom a meditációkat is. Az egész lényege szerintem hogy mennyire tudok leválasztódni a gondolkodásomról ~ és spontán átélni az aktuális jelen pillanatot. Ha sikerül akkor csak nézem a felhőket, elmegyek sétálni, és gyönyörködöm a tájban, ma pl egy deres fa nyűgözött le :) Viszont ez megy már évek óta, és nem igazán látom hogy elérhetném a megvilágosodást. Vagyis egy olyan állapotot ahonnan nem alakul majd vissza a tudatom.. Mert hiába vagyok így, előbb-utóbb el kell mennem dolgozni. A személyiségem pedig még nem tudtam annyira megváltoztatni hogy a helyes döntést tudjam meghozni. Az a helyzet ha most lenne egy ezresem hiába minden ilyen jó, egyből elindulnák, és vennék valamit amivel gyorsan ki tudom ütni magam. Ha mást nem kapnák lehet piát, és cigit is. Így pedig nem tudok semmit elérni az életben. Ezért még intenzívebben folytatom a meditációt, figyelem a légzést és a hangokat, és talán egyszer átfordul valami.., talán egyszer megmenekülök.. Nekem így alakult az a történet...

Én dohányozni nem dohányoztam, de voltak függőségeim, amiktől mind megtudtam szabadulni, abbahagyni miután elkezdtem imádkozni és megkeresztelkedtem .. Illetve sokkal boldogabb is vagyo kazóta és nem aggódok annyira sem ..

Igen, nekem segített, beszélj egy pappal, sok olyan van aki jól fizető karriert hagyott ott és most is boldog..

Pl.

[link]