Titeket nem zavar a tudat h egyszer minden véget ér?

egyáltalán nem, majd csak kitalálnak valami újat...

ha meg a minden, a mindent jelenti, akkor sem igazán, csak annyira, hogy jobb csattanója legyen mint a többinek.

Dehogynem, de hát mit tehetnénk ellene? Minden múlandó.

Iszonyatosan, kibszottul, elmondhatatlanul hosszú idő után minden anyag el fog bomlani, mert a protonok elbomlanak, és elbomlik az összes neutron is (mivel ez az részecske önmagában nem életképes), tehát az egész világegyetem, úgy, ahogy van, el fog tűnni előbb vagy utóbb.

Ez lesz az a pillanat, amikor a Jóisten feláll a székéből, közli, hogy szép volt, jó volt, ennyi volt, most kikapcsolom a számítógépet.

Mindennek nem lesz vége; de ha valami elmúlik azt már képes vagyok elfogadni. Inkább megpróbálom kiélvezni azt ami van, ameddig van, és nem azon rágódok hogy mi lesz ha már nem lesz.

Régen engem is zavart, de azóta sokat fejlődtem, és ez a fajta hozzáállás sokat segített a mindennapi életben.

Kicsit megfordítva a gondolatot, sokan ha örökké élhetnének, lehet nem is keresnék miért léteznek, minek vannak.

Ha egy kb. 60-90 év élet alatt van olyan ember, aki csak halál előtt gondolkozik erről komolyan, akkor halál nélkül ha többet élhetne mikor merülne fel ez a gondolat. Valószínű többet gondolna arra hogyan lehet kolonizálni a Marsot stb., mint mi volt születése előtt vagy lesz halála után.

Így muszáj erre is gondolni sajnos vagy nem.. Mert mindenki meghal.

...