Akármiben is higgyünk: mitől nyugszik meg a lélek?

Amikor már rendben van az élete, és kicsit úgyérezheti, "hátradőlhet". Amikor pl már elvégezte az iskoláit, el tudott költözni otthonról, van/lesz családja; el tudta kezdeni az életét. De lehetséges, hogy van olyan, akinek soha sem jön el ez a pillanat. Lehet, hogy egyébként csak le kell modani a nagy igényeinkről,és akkor akkorkapjuk meg őket. Illetve lehet adott esetben az is, hogy nem is kapjuk meg őket; hanem csak lemondtunk róluk, és már nem érezzük a hiányát. Nem tartjuk a hiányát szem előtt , nem tartjuk a hiányát fontosnak, bajnak, gondnak, problémának, hanem pl elfogadjuk, amit adott az élet; pl örülünk az apró dolgoknak, pl van két lábam-két kezem, egészséges vagyok, fain. Meg pl egyébként, ha nem támasztasz elvárásokat az emberek felé, nem is tudsz csalódni. Ja és viszont lehetőleg ami a te megoldandó feladatod, azt ne bízd másra; mert a másik nagyeséllyel nem olyan precízen végzi, mintha te csinálnád magadnak, és valamennyire mindenképpen van rá esély, hogy slendrián, csapodár lesz; szóval ami a te feladatod; hiába, hogy a másik felajánlja, ne bízd másra. Simán féllválról veheti még aki jóindulattal áll hozzád, az is,.

köszi 11, jól esett elolvasni. :)

Ha nincs emberek közt...