Akármiben is higgyünk: mitől nyugszik meg a lélek?

Szerintem ez egy komplex dolog, nyílván mindenkinek mást jelent a nyugalom, vagy hívhatjuk boldogságnak.

Most az én véleményemet fogom leírni,

Mivel az ember társas lény.. nagyon fontos hogy legyen körülötte szeretet. Ez lehet szerelem is akár.

Hiába mondják hogy a pénz nem fontos, még is ha valaki tele van tartozásokkal, kétlem hogy nyugodt lenne, vagy boldog. Ha csak nem egy link ember.. tehát tehermentesség.

Ami nagyon fontos, az az életben való harmónia. Gondolok itt egy napi ritmusra, egy olyan munkahelyre vagy munkára amit az ember szeret csinálni, élvezi. Nem pedig az órát lesi és a perceket számolja mikor lesz már vége a műszaknak.

Hobbi, kikapcsolódás is fontos szerintem. Nyílván vannak olyan embertípusok akik úgymond, kreatívabb dolgokban lelik örömüket, van aki már egy könyvtől ki tud teljesen kapcsolni, van aki utazni szeret, vagy a természetben sétálni, vagy akár filmezni. Ragozhatnám sokáig, a lényeg az, hogy legyen az embernek egy olyan elfoglaltsága ami teljesen kikapcsolja, és élvez.

Alvás: tudom hogy közhely, nem nekünk hanem a szervezetünknek van szüksége pihentető alvásra. Legalább 8 óra, az az ideális. A két véglet (t sok/kevés alvás) semmi esetre sem tesz jót, (a mentális egészségünknek sem).

Ezek azok a dolgok, amik kellenek szerintem a boldog, nyugodt állapothoz. Viszont vannak olyan dolgok, amiket ha birtoklunk, akkor hiába minden.

Például:

Mérgező emberek. És ezzel mindent leírtam... legyen az családtag, vagy csak egy szomszéd.ezektől megkell szabadulni, hisz még ha nem is tudatosan figyelsz rájuk, akkor is ott vannak a fejedben, ők is és a negatív véleményük is.. Ha nem tudsz megszabadulni tőlük mert épp egy nagyon közeli családtag, akkor nagyon nagyon sok tanulással ekérhető hogy ne adjunk a véleményére. Ez nagyon nehéz. Sokszor én is bele esek ebbe, illetve nagyon sok olyan ismerősöm van, aki előadja magáról hogy nem érdekli mások véleménye.. mégis ha már egy kis kritikát kap, robban, összeomlik, kiborul. Tehát attól hogy azt mondogatjuk "márpedig én lesz....rom ki mit mond vagy gondol" azzal saját magunkat áltatjuk. Mégegyszer mondom ez tanukható, de sok idő, mert az alapja egy nagyon nagyon erős magabiztosság ami szintén egy égig érő történet...

Még egy tanács: mások segítése. Nem véletlen a mondás, adni jó. Sose azért adjunk, mert muszáj, vagy azért mert bizonyítani szeretnénk másoknak hogy adtunk, hanem magunk miatt. Hogy éreztesd MAGADDAL hogy Te igenis jó ember vagy. De ezzel se essünk túlzásokban. A végletek sosem jók! Mindig az aranyközép útra próbálj koncentrálni.

Remélem nem untattalak, tudom, ezekkel van tele az internet, sokaknak már ezek közhelyes dolgok, de én ebben hiszek!

Szerintem az a nyugodt állapot amikor az emberben nincs félelem, szorongás, élvezi a saját életét és nincs oka panaszkodni.

L/28