Spirituális szempontból, mi akadályozza a fejlődést és mi fokozza?

haha, ez szép kis egyveleg lett, még emésztenem kell :D

közben viszont megnéztem a wikipédiában a vonatkozó részt és azt hiszem értem miről van itt szó. a buddhizmusban a lélek nem úgy értendő, mint valami mag, ami átéli a dolgokat(hogy van valami állandó és nem változó hordozója a tapasztalatoknak). szóval két egymás után következő élet az nem úgy kapcsolódik, hogy van egy létező, ami beleszületik majd a köv testbe és itt megint tudatos tapasztalatai lesznek. hanem valahogy úgy, hogy a tudat folytatódik test nélkül is és valahogy új testbe kerül. szóval a két különböző életet az teszi összekapcsolttá(tehát, hogy a sok köv életből miért pont az lesz azonos egy bizonyos előzővel), hogy ugyanaz a tudat nyaláb van jelen.

ha a lelket így értjük szóval valami olyan létező ami a tudatos élményeknek az alanya, akkor szerintem a hinduizmusban sincs lélek. én egyszerűen abban az értelemben használtam, hogy a nem test jellegű összetevője az embernek. az ami túléli a test halálát.

Igen így van, és így én is abszolút egyetértek veled. Különben van bennem egy reflex hogy van lelkem, annak ellenére hogy most azzal szemben érveltem.:D És több mint a tudatom, én ezt úgy élem meg hogy ahol a tudat megreped kibuggyan a lélek. Lehet ez zene film hatása, a mély érzelmek - áramok,melyek mind erények. Nekem kultúrából fakadóan vagy kitudja miért de csak a lélek megnevezésével tudom harmóniát is kimondani. Viszont ha a lelket a világképembe helyezem, a forrására nem tudok választ adni. Az lehetne hogy a tudat más néven de ez túl felületes valahogy. Ha családfámat vagy bárkiét nézem is úgy látom, megpróbálom érthetően leírni:

Mint a levél erezetétnek analógiáját a faágával. Egy fajta tudati-lelki családfa, az azonos "démonok" értem itt a különböző kísértéseket egy bizonyos családfán velük öröklődnek, nem csak a kinézetünk lelkületünk tudatunk is. És így eljutunk oda hogy devalválódik az ember, ha az utódok nem javítanak hanem rontanak egy darabig, mennyiségi növekedés folyik minőség romlással végül a semmibe érkezés és ez a kárhozat. A javítás rontást csak tisztaság fokainak megértéseként értem. És így rokon vagyok mindenkivel valahol és mindenki egy valahol, más aspketusból nézve. Akkor az egyéni lélek értelme újra füsté válik.

amúgy szerintem a hinduizmusban azért nem Semmi ami a moksha után jön. hacsak nem abban az értelemben Semmi, hogy a világ tagadása. azonosulni az abszolútummal nem hiszem, hogy a Semmit jelenti. hanem a Mindent :)

amúgy nyugati értelemben a lélek feltevésének pont az az egyik oka, hogy kell valaminek lenni, ami túléli a testet. és ezt nevezik léleknek. vagy máshonnan megközelítve. vajon mi azonos bennem most, meg egy következő életemben? ha nem marad se emlék se semmi? mi azonos bennem most és bennem a mennyországban? vagy még más oldalról hogyan lehetnek tudati élmények, ha nincs valami ami ezt tapasztalja? ezekre egy válasz a lélek.

ami állítólag akadályozza:

-húsevés

-negatív érzelmek

-lelketlenség/a lélek gyengesége

-külső befolyásoltság

-nemtudás/nemértés

-energetikai egyensúlytalanság (=az energiaáramlás (=a kommunikáció) nem megfelelő volta

de a tudat, hogy "repedhet" meg? hisz minden élmény amit átélsz definíciószerűen a tudat része. nem tudsz kívül kerülni rajta. hacsak nem valami csoda szerűen érted, sacc úgy, ahogy valami tapasztalaton túlit(transzcendenst) tapasztalhatunk, ami ugye a fából vaskarika.

amúgy ha engem kérdeznél(és nem a hinduizmust), akkor azt mondanám, hogy szerintem sincs fejlődés. bármit lehet bármerre és egyik sem jobb vagy rosszabb. szóval valahogy a satnyulás, sem visz távolabb valamitől, mert maga a mérce is ugyanígy képződik az örök változásban. szóval nincs fel vagy le. tényleg csak tánc. szóval nincs Tisztulás, csak maximum tisztulás.

jah és persze ha a Semmi lenne minden alapja, akkor hogy lenne belőle valami? és ha van valami, abból, hogy lehet Semmi? logikailag hogy lehet nem csak átalakítani, hanem megsemmisíteni totálisan azt ami van?

Az örök változás amely VÁLTOZATLAN.:D Ez a téma ontja önmagából, az ilyen két értelmű mély bölcs mondatokat.:D

De a tisztulást úgy értem hogy az életemet üdv tervnek élem meg. Ami azt jelenti hogy az életem minden pillanatában képes vagyok elérni, élet helyett a létet, a létben az üdvöt, keresztény terminuszban a mennyekországát, és valahogy az életem epizódjai az őseimen át alakultak. Elvont értelemben én gyártom magam az idők kezdete óta. Azért hogy az üdv meglegyen, a szeretet és az empátia legmagasabb foka, szemben a félelem ahol az énem a tudatom az egyéni létem felértékelődik. És mivel ez nem lineáris vonal, bizonyos részeimet(egész emberiségként értem) már az időtlenségbe helyezem a költészettel és miegymással. A zenéből az élet tűzének melankóliáját halljuk még dúrok között is. A művészet pl egy tudaton belül történő, de tudattal nem megmagyarázható érzés.Na de ezzel most cél teremtek ami nincs valójában.:D