Asztrológia megbukva! Hogyan hozható relevanciába önnmagával a csillagjóslás?

Az asztrológiának eleve nincs köze a csillagjegyek valós helyéhez, mert tropikus zodáikus alapján számol. (Ugye van a tropikus év, meg a sziderikus) Egyszer már felfoghatnák. De amúgy is, ha megnézünk egy direkciót, ahol egy fok egy évvel analóg, annak sincs köze a csillagok valódi állásához.

Mondtam már, ez kb. ugyanaz, mintha azt bizonyítanák, hogy Van Gogh-tól a Napraforgók hamisítvány, mert azok a napraforgók valójában nincsenek is abban a vázában.

Egyébként amiről beszélnek az a precesszió, vagyis a tavaszpont eltolódása. Ezért mozdulnak el látszólag a csillagképek.

Az meg szentigaz, hogy már annyi asztrológiai irányzat van, hogy az ember alig győzi kapkodni a fejét.

Tényleg hiteltelenné vált, mert azzá tették. Pont az "asztrológusok" nagy része.

Ebben az a mókás, hogy eddig Bika voltam, és kb. fele-fele arányban igaz rám, amiket írogatnak. Így Kos lennék, amiből egy nyamvadt viszont kukk nem igaz rám.

Amúgy nem hiszek ezeknek, de néha vicces volt olvasgatni, amíg múltkor olyat nem olvastam, ami után a horoszkóp az a dolog, amitől egyenesen undorodom.

"Rossz az összes horoszkóp, akkor gyakorlatilag használhatatlan az asztrológia."

Úgy látszik, reménytelen, hogy megértsd, amit fentebb leírtam a precesszió használatával, avagy nem használatával kapcsolatban és bizonyos progressziós technikákkal, pl. mikor egy bolygót évente egy fokkal tolnak el, ami természetesen nem tükrözi a valós helyüket és hogy csak modern találmány, hogy maguk az égitestek hatnak az emberre. Hogy hatna pl. a Szaturnusz olyan erővel olyan távolságról? Nevetséges.

De nem akarok itt senkit győzködni, meg annyit ismételgetni sem akarom már magam, úgyis mindenkinek csak az a lényeg, hogy jól odamondhasson a másik tábornak.

Ki fogok kapni mindenkitől, de az van, hogy azok cáfolnak dolgokat, akik semmit nem tudnak róla - azokkal szemben, akik szintén semmit nem tudnak róla. Tisztelet a kivételnek.

Buddha tanítása: "Azt fejezi ki, hogy csak tőlünk függ, mi történik velünk: előző gondolataink és cselekedeteink váltak jelenlegi állapotunkká – s most, e pillanatban is jövőnk magjait ültetjük el. Ilyen értelemben nem a tőlünk független sors, nem egy felettünk uralkodó istenség, és nem a véletlenek döntenek életünk eseményei felől, hanem minden esetben az ok-okozati összefüggések.

Könnyű belátni: aki a sorsban, az eleve elrendelésben hisz, annak teljességgel értelmetlenné válik élete minden szándéka és erőfeszítése. Mi értelme lenne egy vizsgára tanulni, egy fontos eseményre készülni, ha úgyis az fog történni, amit valahol valamilyen hatalom már elrendelt. Minden valamire irányuló cselekedetünk értelmét veszti és a céltalanságba vész.

Ha valaki úgy gondolja, lesz ahogy lesz, a szerencse kiszámíthatatlan véletleneken alapul, ugyanarra a következtetésre juthat: mi értelme lenne bármely erőfeszítésnek, ha úgyis a véletlen vagy a szerencse fogja eldönteni a dolgok kimenetelét.

Sokan egy istenségtől (istentől) várják a mindennapi megoldásokat. De tudhatja-e bármelyikünk bizonyosan, hogy cselekedete eléri-e célját, hogy az az istenség úgy fog a dolgok felett dönteni, hogy a szándékunk beteljesül. Ha pedig nem tudhatjuk ezt, van-e még értelme gyakorolni, tanulni, fejlődni, mikor úgyis egy tőlünk független döntés tesz majd pontot a folyamat végére?

Mindezekben az elképzelésekben csupán csak hihetünk – ezért is nevezzük őket hit-nek. A karma a hit fogalmától teljesen különböző jelentéssel bír: a bizonyosságon, a tapasztaláson alapul." /A Bölcsész válasza/

Próbálom a "megbukva" szót a jelen magyar nyelvbe behelyezni, de nagyon csúnyán hangzik, hiszen már elkerülhető a latinus, helyesebb a befejezett alakú "megbukott" alkalmazása./A Nyelvész válasza/

"makacsok, mint az öszvér": ezen mosolyognom kell, hiszen itt ki vitázik kivel? Ki nem tántorít? /A Pedagógus válasza/

Az asztrológia nem tudomány, tehát fundamentális tévedés állítani. Tapasztalaton és ősi szimbólumrendszeren alapuló személyiséget vizsgáló ágazat. A tranzitok és az aktuális bolygó-csillag-törpebolygó állások nem befolyásolják a radixot, annak értelmezése szimbolikus. A természet és az benne élők kapcsolatát már nem határozza meg a szimbiózis, mint mondjuk 2000 éve, hiszen ma új hit ütötte fel a fejét, ez pedig a korlátlan ragaszkodás hite elve, amelynek alapja a matéria vagy épp a transzcendens kizárólagossága. Természetesen a polaritáshoz mindkettőre szükség van, vagyis szétválaszt, de aki szintézist akar létrehozni és a világot nem csupán a mag által óhajtottnak látni, az feltérképez minden látható dimenzión túli lehetőséget és bölcsen gondolkodik tovább: minden lehetséges. /Ez a gondolat Popper Pétertől, a materiális, marxista elveken nevelkedett, rendkívül bölcs-sajnos már csak volt-pszichológustól emeltem ki/ /A Pszichológus válasza/

Kvantumfizika...Csodálatos ágazat; a fizikai törvényszerűségek és a valószínűségek feltérképezésének lehetőségei...Fantasztikus szakmát választottál a világ megismerésére!Próbálj Einstein fejével gondolkodni, hogy valóban kvantumfizikussá válhass, ha már számodra nagymértékben fontosak a foglalkozások megjelölése:)Soha nem alkotott volna számunkra semmit, ha nem szintézisben gondolkodik, sohasem kötötte magát a matériához, így hozhatott létre újat, ettől lett zseniális.:)

Bizony, hogy hibás :) Végre tudományosan is elismerik :)

Kb. Krisztus előtt 500 környékén lehetett, amikor 12 egyenlő részre osztották fel a zodiákus jegyeket. Ez több problémát is felvet, az egyik, hogy nem 12 csillagjegy van, hanem 14 (+ Nimród, + Kígyótartó), a másik pedig hogy ezek a csillagképek nem azonos méretűek, tehát a Nap sem tartózkodhat bennük azonos ideig.

Maga az asztrológia viszont nem kamu. Ókori regék, mítoszok őrzik hagyományát.