Mit jelenthet a beteges álmom?

Abban a városban játszódik ,ahol már jó pár éve élek. Nem tudom ,hogy kezdődött az eleje , nem igazán emlékszem.

A volt általános iskolám melletti lakótelepen jártam.Lakosok jöttek, mentek.Teljesen átlagos napnak tűnt ,mégis valami nyomasztó légkőr zavarta meg az összképet.Nap sugarai megfojtottak ,égették a testemet. Tárgyak élvonalai egyszerre voltak tűélesek és egyszerre bújtak meg a félhomályban.Összevissza mentem ,azt se tudtam ,hogy miért vagyok itt és hová tartok.

A szemközti úton megpillantottam egy szalmazsákokból összevarrt ruhájú csuklyás alakot, akit eldeformált testű, szaggatott mozgású "emberek" követtek.Ezek a furcsa fazonok valami undorító , húsos ,gennypetét cipeltek közös erővel. Szép lassan tovább ballagtak ,amíg ki nem kerültek a látószögemből. Ahogy haladtam utam során, egyre több ilyen szalmabácsiba botlottam a megszokott sleppjével. Egyszer csak az összes megállt,

mindegyik lerakta a "csomagját" a betonra. Petékből vörös gyökerek(nevezhetnénk akár hatalmas ereknek is) nőttek ki és belefúródtak a járdába. Miután beágyazódtak a földbe,az összes el kezdett rezegni. Szétáradt bennem az elején leírt nyomasztó érzés.

képszakadás

Új helyszín a volt általános iskolám udvara.Az előző kínzó napfény áradat eltűnt . Az ég borongós , egy régi papír tekercshez lehetett volna hasonlítani.Az összes tárgy furcsa, sötét tónussal rendelkezett.Kosárpalánknál álltam ,előttem gyerekek ültek a kerítésnél. Mindegyik a földet bambulta ,teljesen némán. Látszott rajtuk a feszültség , talán féltek.Ekkor vettem észre a kerítésen kívül támolygó másik gyereket. Ő szó szerint rettegett.Az arcát nem láttam tisztán ,az egész homályos volt,pedig alig volt köztünk pár méter. Amikor közelebb léptem ,hirtelen kitisztult a kép. Rengeteg fogsor borította be a fejét, az arcvonásai szinte nem is látszódtak.

képszakadás

Immáron az általános iskolám másik épülete. Újra alsó tagozatosnak éreztem magam ,játszottam a többi társammal. Boldog voltam.Kis idő után egy tanárnő lépett ki az ajtón. Mondta ,hogy álljunk sorakozóba.Mindenki úgy tett ,ahogy kérte. A tanárnő odajött hozzám,gondolom mondani akart valamit, de egy hang se jött ki a torkán.Én csak néztem ,hogy mit szeretne ,míg rá nem untam. Kimentem az iskola területéről.Mellesleg neki is furcsa volt az arca. Bőr le lett róla borotválva ,csak a hús maradt meg.Érdekes ,hogy álmomban engem hidegen hagyott ez a tény.

Kijutottam az iskolából,nagy meglepetésemre bizarr anomáliák fogadtak. A talajt és a házak falait néhány élő ,duzzadó, bőrcafatos belsőség "folt" tarkította.

Újra elhatalmasodott rajtam a szorongás ,ezúttal sokkal intenzívebben.

Klausztrofób gondolatok cikáztak át az agyamon."Fogyatkoznak a biztonságos helyek ,hogy jutok el hazáig" " Ez a város megromlott" " Összenyomnak a falak".

Ledermedt állapotnak egy régi ismerős vetett véget ,mikor odalépett hozzám.

Mi a baj? -kérdezte

Nem vettél észre mostanában néhány rendellenességet?- kérdésre kérdéssel válaszoltam

Nyugodj meg , minden olyan ,amilyennek lennie kell- ezzel véget vetve a párbeszédnek elindultunk a vonatállomás felé.Megálltunk az állomástól 20 méterre. Kívülről teljesen normálisnak tűnt ,mit sem változott.A hangos bemondón megszólalt egy rekedtes hang, tájékoztatta az utasokat ,hogy mindjárt itt a vonat. Pár percre rá "befutott" egy hatalmas ,tüskés gerincoszlop a sínekre.

Az összes szmokingos ember elég groteszk módon feltűzte magát a kiálló tüskékre és elhagyták a gerincoszloppal az állomást.

Látod,teljesen rendben van-mondta nekem.

Elegem lett az egészből ,magára hagytam az ismerősöm és haza indultam. Célom az aluljárón át vezetett. Az aluljárót félig falba olvadt , kopasz ,arctalan(pontosabban csak szájuk volt) sziámi ikrek szenvedő sikolyai töltötték meg.Próbáltam minél előbb ki jutni innen. Végül mikor kiértem , egy végtelen út terült el előttem.Mindent amit láttam emberi bőr borított és gyomorsav pocsolyákkal volt tűzdelve az egyenletes felszín."soha nem jutok nem jutok el hazáig"

felébredtem

Ennyire részletesen zavaros "víziót" se álmodtam még eddig.