Kipróbálnád-e a gyakorlatban, hogy a valóságot álomként értelmezd? Tudatos álmodója lennél-e?

Én mindennap ezt játszom, egy nagy bölcs (Ramana Maharsi) is megmondta: "A világra úgy kell rátekintenie, mintha csupán egy álom volna.". Mások is mondták már, előtte is, utána is, pl. Seth is állítja, hogy ébrenléti állapotban sokkal inkább álmodunk, mint alvó állapotban, azaz alvó én-ünk sokkal tudatosabb.

Szerintem:

1. Egyetértek

2. Egyetértek, fenntartásokkal

3. Egyetértek

4. Csak a duális álomvilágra (amit mi valóságnak tekintünk) igaz

5. Ez ugyanaz mint a 4-es

6. Csak az álomvilágra igaz

7. Szerintem nem feltétlenül igaz, csak egy duális világban

De az átma-vicsára szerint a vizsgálódás tárgya az "én", tehát az összes kérdés és az összes válasz az én-ben jelenik meg. Szóval tegyük fel magunknak a kérdést, "ki gondolja azt, hogy a valóság csak egy álom?", "Ki gondolja azt, hogy a mindenség az elme?", "Ki szerint van mindennek oka és következménye?", "Ki szerint van mindenben jelen a nemiség?", és így tovább, feltehetünk még más kérdéseket is, "kihez jönnek ezek a gondolatok?" vagy "ki az, aki ezt gondolja?". "Én", de ki az az "én"? Ki vagyok én?