Kamaszkori szerelemmel álmodni?

Valószínűleg a kép miatt álmodtál róla.

A szívnek nem lehet parancsolni.

Vagy felejtsd el, vagy beszélj vele, tudd meg, hogy Ő hogy van, hátha egy kis megnyugvást hoz.

Hasonló volt velem is. Életem első nagy szerelme -akivel egyben az első komoly és tartós párkapcsolatom megéltem- egy fél éve csak úgy felbukkant álmaimban. Azt álmodtam, hogy kibékültünk és újra egy pár voltunk, mindenki azt mondta, hogy ez várható volt, hiszen minket egymásnak teremtett az ég. A szülei is tudták, hogy majd egyszer megint összejövünk. Aztán pár napon belül újra vele álmodtam, majd megint. Úgy, hogy közben az aktuális párom mellettem aludt. Az első szerelem mindenkinél meghatározó, és élesen bennünk él, még akkor is ha nem szembesülünk vele nap, mint nap a felszíni tudatunkban.

Ezek után rákerestem az interneten, és láttam, hogy az új párjával rengeteg képet osztott meg, amin boldognak tűnnek. Ültem az ágyamon otthon, és éreztem, hogy itt az ideje elengednem. Sírtam, sírtam órákon át, nem is tudtam miért. Hiszen évek óta még csak nem is hallottam felőle.

Eltelt fél év, és a múlt héten elmentem családállításra teljesen más témával (bizonyos fizikai fájdalmak). És először nem értettem, mi zajlik, majd a családállító felvilágosított, hogy itt egy rég el nem engedett párkapcsolatról van szó, amiben elvarratlan szálak vannak, és ideje lezárni. A két képviselő kimondta, hogy vége, örökre vége. Én zokogtam, de valahol meg is könnyebbültem. Ezt jelezték az álmaim, feldobtak valamit a mélyből, aminek elérkezett a befejezése ideje. Megértem arra, hogy elengedjem ezt a dolgot.

Nálad is elképzelhető, hogy valami hasonló áll a háttérben. Én nem feltétlenül javasolnám, hogy keresd fel, hiszen az érzelmeink csalfa játékokat képesek játszani velünk. Előbb áss a mélyére, és nézd meg mi állhat most ennek a hátterében, vagy légy türelmes, és várj. Hiszen a sors úgy is hozzád küldi, ha van még dolgotok! :)