Miért nem láthatom végig a saját halálomat?

Azért, mert az álmok részben emlékekből épülnek fel. Még nem haltál meg, így nem is tudod milyen élmény lehet (utána pedig már nem fogsz álmodni), az agyad sem tudja elképzelni. Ezen a ponton az álom is megszakad, részben azért mert a veszélyhelyzettől megugrik a vérnyomásod és kilépsz alvási fázisból, majd felriadsz.

Pont ezért vannak visszatérő rémálmai azoknak akiket valamilyen baleset során trauma ért, és újra átélik azt álmukban amíg fel nem dolgozzák magukban.

Mert az álmok átélt emlékekből épülnek fel. Csak olyant tud az agyad beépíteni egy álomba, amiről már van emléke.

Ilyenkor szokott az jönni, hogy "na de a zuhanás?"

Azt is átélted már, hiszen ugrottál le lépcsőről, mászókáról, tornaszerről, fáról... Tehát az elmédnek van emléke arról, milyen érzés zuhanni. Ezt emléket hívja elő, amikor alvás közben minden izmod annyira ellazul mintha súlytalanságba lennél.

Azt a percet, pillanatot, amikor meghalsz, már nem látod, nem érzed, azt már nem tudod felidézni, hiszen akkor már nem látsz, nem érzel, nem emlékezel, nincs mivel, hiszen abban a percben már halott vagy!

Másrészt, ha igaz, hogy a lélek örökké él, és a halál gyakorlatilag nem más, mint átmenni ebből a létformából egy másik létformába... akkor te sem fogsz sohasem meghalni, és így nincs is mit végignézned... az álomból felébredni, és visszajönni ebbe a napi életbe (=ebbe a létformába) ezek alapján ugyanaz.

"Én pont ma haltam meg álmomban, szóval erről ennyit"

Én pedig pont ma reggel döntöttem az uszodában Hosszú Katinka 400 vegyes, 4:26.36-es világcsúcsát 10 mp-el! Szóval, erről ennyit...

Én már többször megálmodtam a halálomat, és nem ébredtem fel, az is egy epizód volt. Mindig másképp golytatódott, vagy valós (cselekvőképes) szellem lettem benne, vagy egy láthatatlan külső szemlélő, vagy reinkarnálódtam. Volt hogy egy csatában találtak el hirtelen, és rögtön meghaltam, de álmodtam már lassú, műtőasztali halált is. Végig.

15L