Sokszor az elhunyt édesanyámmal álmodom. Mi lehet az oka?
Édesanyám lassan négy éve, hogy elhunyt. Habár még csak tizenhárom éves voltam, mikor ez történt, ezután teljesen magamba fordultam. Még mindig őszinte és nyílt vagyok és optimista, viszont az érzéseimet eziránt az esemény iránt inkább elfojtom. Nem vagyok egy depressziós típus, és tudom, hogy édesanyám is azt akarja, hogy boldogan emlékezzek rá, így mindig így teszek, ám az utóbbi időkben (körülbelül egy éve volt az első és mostanra egyre gyakoribb) vele álmodom. De ezeknek az álmoknak az alaptörténete mindig ugyan az:
Anyu nem halt meg, hanem még él, viszont kiköltözött a szülőhazájába (Németország) és engem itt hagyott egyedül. Nem utál, nincs velem rossz kapcsolata, sőt, egyáltalán semmilyen kapcsolatunk nincs egymással. Nem beszélünk, csak ritkán, meglátogatni is nagyon ritkásan látogat meg. Szóval él, de nem törődik velem. Persze ez nekem nagyon rosszul esik, mivel én nagyon szeretem őt és rettentően hiányzik. Az álmaimban próbálok vele kommunikálni, írok neki üzeneteket, viszont minden pillanatban attól félek, hogy letörli magát, eltűnik vagy nem ír vissza. Ez a rosszabb fajta álom. A Másik az a tipikus, amikor tudom, hogy meg fog halni, és ki akarom használni vele az utolsó perceket. Azonban az első verzió, amikor elhanyagol, az nagyon zavar és az ilyesfajta álmok után nagyon rossz szokott lenni a közérzetem. Anyu sohasem volt ilyen, ő mindig kimutatta, hogy szeret és sosem hagyott magamra. Tizenhárom évesen rengeteg felnőtt ember is közölte velünk, hogy kicsit szabadabban kéne fognia és nem szabadna mindenhova vele mennem (pl.: iskolába (ugyanarra volt a munkahelye és az iskolám is, így mindig együtt mentünk)), viszont ő sosem kényszerített arra, hogy olyat tegyek ami nekem nem jó. Szóval ezen a téren, nem lehet arra fogni, hogy azért vannak ezek az álmok, mert így éreztem magam vele.
A kérdésem is bővül; Mi az oka, és hogyan lehetne kiküszöbölni/megszüntetni ezt? Elég érzékeny típus vagyok, így nagyon felzaklatnak ezek az álmok, és általában ilyenkor egész nap semmin sem tudok gondolkodni, csak ezen.
Remélem valaki tud nekem segíteni. A válaszokat előre is köszönöm!
hát.. álomban a feldolgozás történik- egy 13 éves tudat alatt azt érzi elhagyták ! itt hagyták! , József Attila - ő is 13 volt- Kései sirató verse ezt a tehetetlen dühöt keserű fájdalmat írja le. Segítő lehet: Barátnőnek meséld el ezeket az álmokat többször végigfuttatva- el fog múlni. Írd le részletesen írd hozzá a gondolataid - az is segíti ezt. (nekem is 13 évesen ment el az Édes - és én meg azt találtam különösnek, hogy nem nagyon álmodtam vele.) A hiány nem múlik, de lenyugszik a fájdalom. Írj, írd ki magadból!
131.zsoltár
Uram, nem fuvalkodik fel szívem,
és nem néz magasra szemem,
nem járok nagy dolgok után,
erőmet meghaladó csodák után,
hanem megnyugtattam
és elcsöndesítettem lelkemet.
Mint a gyermek anyja ölén,
mint a kisgyermek, olyan most a lelkem.
Kedves Kérdező!
A gyászmunka 12 hónapjának első felében történt veled valami másik trauma,amely megakadályozott a gyász rendes feldolgozásában.
Jelek mutatnak arra,hogy édesanyádat halálában(agonizálásában) nem tudtad végigkísérni.Ez,tipikus hiba.Sok felnőtt ember óvni próbálja a gyermeket,a számukra is érthetetlen,feldolgozhatatlan elmúlás tapasztalatától,amely megelőzhetné a tiédhez hasonló problémákat.
Megoldásként javaslom azt,amit álmodsz néha.
Végy egy papírt,és írd ki magadból mindazt,amit édesanyádnak szeretnél mondani!(Talán irodalmi értéke is lehet írásodnak,a gazdag érzelmi töltete miatt.)Akár-a másolatot megtartva-elviheted sírjához,hogy azt otthagyd neki.
Kívánom,hogy találj békét,belenyugvást a változtathatatlanba,és el tudd mondani őszintén,hogy milyen hálás lehetsz az életnek,hogy ő volt neked!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!