Életetek során eddig mi volt a legemlékezetesebb álmotok?

Roppant érdekes, hogy a tigris mindenki álmában valami egészen rendhagyó módom jelenik meg. Nekem egyszer olyan álmom volt, hogy az agyam teljesen ledobta a láncot tőle. Utána napokig csak úgy kóvályogtam, mint valami tébolyult. :D

Otthonomban, Tiszaújvárosban a boltból jöttem hazafelé ragyogó napsütésben, mikor hirtelen északkelet felől óriási, fekete felhők kezdtek gyülekezni. Az egész roppant gyorsan történt… az egész eget beterítették egy szemvillanás alatt. Aztán finom, csendes, langyos eső kezdett esni, a levegő meg se moccant, nagyon kellemes érzés volt. Hirtelen növények kezdtek el kibújni a földből, először csak apró virágok, fűfélék, aztán bokrok, kúszónövények fel a felhőkarcolók tetejéig, végül óriási fák mindenhonnan. Fél perc leforgása alatt párás, fülledt dzsungellé vált az egész város.

Hazasiettem, mert nem éreztem magam biztonságban. Beköszöntem édesanyámnak a konyhába, és elkezdtünk beszélni arról, ami történt, és hogy mindez milyen különös és ámulatba ejtő. Ettünk is valamit, majd kimentem az erkélyre (ami azért érdekes, mert nincs erkélyünk a valóságban). Szép hosszú erkély volt, teljesen benőtték a növények, a fák az egész épület fölé magasodtak, félhomály borított be mindent a sűrű lombok miatt.

Egy másodperc tört része alatt belém hasított egy gondolat: valami figyel a levelek takarásából… rettenetesen félni kezdtem, és szép lassan a puskám után nyúltam (ami szintén nincs a valóságban). Zöld szempár villan… célzok… eltűnik… kémlelem a lombokat… hol lehet?... a szemem sarkából megpillantom az árnyat… oldalról jön… odafordulok, célzok… egy tigris ül a korláton!!!

Annyira megdermedtem, hogy nem voltam képes meghúzni a ravaszt. A tigris pedig nagyot ugrott felém, mancsával belökött a szobába, nekiugrott a nyakamnak, de a puskát sikerült időben keresztbe tenni, így arra harapott rá. De nem adta fel, egyre nagyobb erővel nyomott a padlóra, szemfogai egyre közelebb voltam az arcomhoz, próbáltam eltolni magamtól, de az izmaim egyre fáradtabbak voltak. Végül úgy tűnt, meggondolta magát, hatalmasat ugrott hátra, vissza az erkélyre, én pedig hatalmasat fújtam, fejem a padlóra koppant.

Mikor rémületemből felocsúdva az erkélyajtó felé néztem, nem hittem a szememnek, és a következő pillanatok teljesen beleégtek a tudatomba: a tigris már nem tigris volt, hanem egy öregember bottal a kezében. Hozzám szólt, és a következőket mondta:

-Hiába próbálkozol ostoba fiú! Tehetetlen vagy! Ne feledd: itt én vagyok a ragadozó, csakis én döntöm el, mikor jövök el újra, és teszlek prédámmá.

Miután ezt elmondta, jókedvében elnevet magát, s eltűnt, mint a kámfor. Akkor esett l, hogy Istennel találkoztam.

Ezután keltem fel, és vagy egy órán keresztül merengtem ezen az egészen, betelefonáltam a főnökömnek, hogy szarul érzem magam, kivettem egy szabadnapot, és csak gondolkoztam és gondolkoztam... napokon keresztül a hatása alatt voltam. Tudom, úgy hangzik, mintha csak kitaláltam volna, de hidd el, ez az álom szóról szóra így történt meg velem, ahogy mondom. Ennél nagyszerűbbet soha nem álmodtam még.