Vannak még itt nagy álomfejtők, akik mondanak erre valamit?

Szóval van egy visszatérő rémálmom, aminek az első fele nevetséges, a második fele pedig véres, bizarr, és valamiért számomra a kelleténél szomorúbb, és a kelleténél jobban megvisel.

Tehát:

Egy fehér-vörös színekben "pompázó" épülethez sétálunk a családommal, és akkor látjuk, hogy egy tűzlétrához hasonló lépcsősoron feljuthatunk az üzlet -mert ez egyfajta bolt, hasonlít a nálunk fellelhető CBA üzletekre- tetejére. A szüleim lent maradnak a lépcső aljánál, én felmegyek, és csak úgy végignézek a tömegen. Pólóban lévő férfiak, és haspólós, rövidnadrágos nők, látszólag ünnepelnek valamit, és tüntetnek is táblákkal, de egyszer sem láttam a feliratot. Pezsgő van mindenki kezében. Néhányan pohárból, van aki rögtön üvegből issza. Ekkor meglátok egy kb. 30-as éveiben lévő nőt, alacsony, hosszú, lófarokba kötött fekete haja van, és a többiektől eltérően egy farmert, és egy fehér inget visel, alatta egy blúzzal, ami sárga. Mereven néz, amíg vissza nem nézek rá, és látom, amint egy gyerek kezét fogja, kb. 4-5 éves lehet. Mögötte egy átjáró, ugyanolyan mint a lépcső, és nem szól semmit, csak elindul. Ad egy kék pulcsit, az elején egy halálfejjel, hogy vegyem fel. Megteszem, és elindulok utána az átjárón. Mikor a végére érünk, mintha egy más világba lennénk. Sötét hely, pár utcai lámpára hasonlító világítótesttel. Elkezdünk sétálni egy aszfaltos emelkedőn, aminek a végén egy lefelé vezető létre van, bal kezem felől egy alagút, ahova vasúti sínek futnak be. Lemegy a létrán, a fiát velem hagyja, majd ekkor szólal meg először: "vigyázz rá, hozd ide, de nagyon vigyázz. Nézz szét, itt minden sugárszennyezett, és veszélyes." Magamhoz szorítom a srácot, és lassan lemegyek vele a létrán. Mindketten a nőt nézzük, ő egy vasúti sínen áll. Ekkor az egyik régi vagon, olyan mintha egy átlagnál kisebb méretű szenes vagon lenne, mintha magától megmozdulna, és a nő felé halad gyorsan, és én csak annyit kiálltok, hogy: "NE!"... de az ismeretlen nő a két vagon közé szorul, és a vagon mintha egyszerűen kettészelné a testét... az alagút felé nézek, mintha tudnám, hogy arra kell mennem, de fogalmam sincs mi van ott, ezután pedig a halott nőt nézem, miközben a kisfiát ölelem, és sírni kezdek...

Na, és itt ébredek fel.