Mit jelenthet az, hogy az elhunyt édesapámmal álmodtam?

Igaza van az előttem szólónak, nem sikerült feldolgoznod egy ilyen traumát. Ha én egy ilyen fontos személyt veszítenék el, egy élet nem lenne elég arra, hogy valamilyen szinten fel tudjam dolgozni.

Egyébként ez talán betudható poszttraumás-stressznek is.

"Kialakulására akkor lehet számítani, amikor az adott személy valamilyen komoly megrázkódtatáson, stresszhatáson esik át. Korábban elsősorban a háborúkat megjárt katonáknál diagnosztizálták. Sokszor egy közeli barát vagy családtag halála, betegsége, de akár a válás, szexuális zaklatás vagy erőszak is kiválthat hasonlót. Azok az emberek akik terrorcselekmény szemtanúi, vagy természeti katasztrófák túlélői, náluk is jelentkezik a poszttraumás stressz. Ha a fenti eseményeket követő egy hónapon belül jelentkeznek az érintettnél pszichés tünetek, akkor akut stresszhatásról beszélünk, ha azonban ennél később jelentkezik vagy tovább tart, akkor már az ún. poszttraumás stressz szindrómával állunk szemben."

Nem mindenkinél jelentkezik azonnal. Nekem decemberben történt egy esetem, ami nagyon megrázott. Épp hazafelé tartottam, még 7 óra sem volt. Újpest-Központban, míg a buszra vártam,észrevettem,hogy két "barna bőrű" ...egyed, nagyon néz engem. (Semmi feltűnő nem volt rajtam, nem egy kivágott ruhás, -20°-ban pic$anacißan járkáló,túlsminkelt lány vagyok). Ugyan arra a buszra szálltak, mint amire én is. Miután leszálltam, éreztem,hogy követnek, pár méterrel mögöttem. Nem húzom tovább a mondanivalót, a lényeg,hogy míg az egyik elment nemtudom,hogy hová,addig az egyik berángatott egy lépcsőház aljába. Én el tudtam futni, mert megjátszottam,hogy nem ellenkezem. Így kevésbé figyel rám, nem tol maga előtt, vagy fog erősen,hisz tudja, hogy "benne vagyok". A legrosszabb,hogy itt lakik velem szemben. A mai napig félek,hog összefutok vele/velük.

Amit kiszerettem volna hozni ebből,az az, hogy engem nem rázott meg a dolog - eleinte. A családom aggódott, a nővérem sírt az idegtől, és hogy mit is tett/tettek volna velem, de én csak felfogtam, megtörtént,kész.

Aztán 2-3 hónapra rá,folyton levert voltam, az alap hangulatom sírós volt, ideges és ingerlékeny voltam, de leginkább szomorú és félős, a jegyeim átlagokat romlottak. Ezt poszttraumás-stressznek nevezte meg a pszichológusom, hisz elkezdtem hozzá járni. Később dolgoztam fel a történteket, a tudatalattimba ment minden negatív és pozitív dolog az esettel kapcsolatosan, mert a tudatom így próbálta semmissé tenni az esetet. De ugye ezek a dolgok előjöttek, mikor sebezhető voltam valami kis dolog miatt. Abban az időben, mikor ez történt,nem tudtam róla nyíltan beszélni. Mára már rájöttem, hogy csak ki kell beszélnem magamból,újra és újra és újra. - Ezért is írtam le. Levontam belőle a pozitív- és negatív tulajdonságokat.

Végezetül, valószínűleg neked is ez lehet.

És sajnálom,hogy 11 évesen át kellett élned egy ilyen traumát. Kitartás :(

18/L