Hihetetlen álmok. Miért válnak valóra?

Még tavasszal azt álmodtam, hogy üzletbe mentem, és hazafelé jövet elütött a zebrán egy autó, és meghaltam.

Álmomban ki volt engedve a hajam, holott szinte sosem hordom úgy, mert hosszú és zavar (be szoktam fonni), és bőrdzseki volt rajtam.

Az egész álmot betudtam annak, hogy stresszes vagyok. Csak a kolis szobatársnőmnek meséltem el, őt érdeklik az ilyenek. Utána nem is foglalkoztam vele.

Két héttel később este el kellett mennem ugyanabba az üzletbe kajáért, mert másnap utaztam a barátomhoz.

Megkértem a szobatársnőm, kísérjen el, nincs kedvem egyedül menni. Nem volt kedvem a hajammal szenvedni, mert siettem, ezért hagytam kibontva, gondolván, visszajövök, úgyis megmosom. Felkaptam az első kabátot, ami a kezembe akadt, történetesen az álombeli bőrdzsekit.

Odafelé minden oké volt. Visszafelé hiába néztem körül, pont azon a zebrán kis híján elütött egy autó, a barátnőm figyelmeztetett. (Álmomban egyedül voltam)

A másik álmomban egy tömött buszon álltam hátul. Nem messze tőlem állt egy fiú kék kockás ingben. Fehér pólót és színes sálat viseltem, és a tükörképem nézegettem a busz üvegajtajában.

Ébredés után az egyetlen, amit furcsálltam, az a színes sál volt, ugyanis nemhogy nincs ilyenem, de még csak nem is láttam soha.

Kb egy hónap múlva a barátom egy lány barátja ajándékozta nekem az álmomban látott sálat (nem ismertem a lányt se korábban, így nem láthattam nála). Egy nap bementem a városba, és ezt a sálat vettem fel egy fehér pólóval.

Hazafelé pont elcsíptem a városi buszt, de mivel már teli volt, csak hátul találtam állóhelyet. Az egyik megállóban felszállt egy nő, és egy fiú, hogy átadja neki a helyét, odaállt mellém, kb 1 méter volt köztünk. Kék kockás inget viselt. Ezután láttam meg a tükörképem az üvegajtóban, és felrémlett az egész álom.

Miért történt mindez?