Kevesebb egy órával ezelőtt fejeződött be a rémálmom. Mit jelenthet?

Konzultációs órákra járunk (az egész osztály) a magyar tanáromhoz. Naponta van 1, a délutáni órákban, és naponta dolgozunk ki neve-nincs tételeket (tényleg; már nem is tudom, mik voltak), de azt is 'játékosan'. Ez annyit jelentett, hogy pl. elmentünk mozizni az egyik nap. Ismertem a filmet, de most így felébredve rájöttem, hogy ez a film nem létezik, és elmondani sem tudom már :/. A főszereplő egy fehér színű csaj volt. Hogy a ruhája vagy a bőre, vagy mindkettő, vagy csak beragyogta valami... az már nem tiszta. Minden nap olyan 5-6 óra fele érek haza. Nem néztem meg soha az órát, de még világos volt, ám már csendesedett minden, jött egy kis esti szellő, stb. Éppen egy vámpír jutott az eszembe, és az járt a fejemben, hogy a vámpírok is öregednek és meghalnak, de csak akkor, ill akkor sem teljesen, amikor már olyan öregek, hogy szétporlik a csontjuk, szétesik a csontvázuk. Ekkor beléptem a házba (lakásban laktunk a harmadikon, volt egy lépcsőház). A lépcsőház padlóján csontvázak százai hevertek. Nem csak emberé, de volt ott állaté is, sőt olyan óriásfejű, nyújtott koponyájú törpe is (kb akkora volt a koponya, mint a test), aki olyan volt, mint egy törpe méretű, fogyatékos alien. A korlát poros pókhálóval volt átszőve teljesen, ahogy feljebb értem, annyira már nem. A harmadikon is voltak csontvázak, közvetlen az ajtónk előtt. Pl. egy elefánt törött koponyája is ott volt, bár visszaemlékezve: csigaház volt a csont (jó erős, meszes csigaház), és pici volt egy elefánt fejéhez képest, de én pontosan tudtam, hogy az elefánté (egyébként hasonló volt az alakja, ezért gondoltam). Fontos talán, hogy egy körömnagyságú arany buddha szobrot is találtam a harmadikon, a biciklik között. Nézegettem. Am a keleti kultúrának van köze valamennyire az álmomhoz, mert az összes konzultációs órán az időjárás meleg volt, kellemes, az a feeling nagyon a keletre emlékeztet, és a filmben is érződött a keleti hatás. Na meg a buddha :D. Részben hidegen hagytak a hullák, undorodtam tőlük, valamikor pedig félve fürkésztem a földet, és azt akartam, hogy lássak még többet, de tartottam tőlük. Amikor ki akartam nyitni a bejárati ajtót, felébredtem. Talán jobb is volt így, még többet láttam volna. Éberen, a sötétben pedig mintha hatványozódott volna bennem a félelem.

Köszi, hogy segítetek! :)

Tényezők, amik fontosak lehetnek az álmommal kapcsolatban:

1) Nem nézek horrort, kevés olyan van, ami hat rám.

2) A család a Karib-tenger Kalózai 1-t nézte, amíg én Arany János tételt dolgoztam ki.

3) Tényleg érettségizem

4) Utálom a magyar tanáromat és az osztályt

5) Vannak olyan napok, amikor 5-6 óra fele érkezem haza, nagyon utálom, mert hulla-fáradt vagyok már (jaj, ez véletlenül jött össze a hullákkal :D)

6) Hatással van rám a vámpírkultusz, de nem a Twilight és a hasonló lónyálak miatt. Gyűlölöm a Twilightot és minden olyan 21. sz-i tinédzseres vámpírtörténetet, ahol a vámpír nyáladzik a legtöbbet, ő a legszerelmesebb, mikor nem illik a vámpírokról alkotott univerzális képzethez.

7) Félek a haláltól, sokszor azzal kísért engem valami, hogy 1-1 csontváz fekszik mindkét oldalamon, és engem akarnak bántani.

8) Bírom a keleti kultúrát

9) 18/L

10) Szinte mindenki azt mondja, hogy nagy a fantáziám, mi tagadást, sokat képzelődök, szeretem a meséket, mítoszokat és az összes kultúrát.