Mit jelenthet ha meghaltam, felrobbantam álmomban és puszta tudatként léteztem tovább?

hazafelé mentem az utcán. közel voltam a helyi focipálya magas rácsához, amikor egyszercsak hallottam valamit a hátam mögül, rögtön tudtam hogy egy bomba, de mielőtt egy mozdulatot is tehettem volna felrobbantam. megijedtem, tudtam hogy meghaltam, de nem fájt, nem volt vér, csak egyszeriben megszűnt a testem létezni, és a tudatom maradt csak meg. kicsit sajnáltam hogy vége az életemnek, de ugyanakkor rögtön kíváncsivá tett mi következik most. egy marék levegő voltam, csupasz tudat. rögtön el is kezdtem felszállni a levegőben, át a rács fölött és keresztül rajta. egyre gyorsabban, egyre nagyobb távot tettem meg a vidék fölött, hatalmas sziklafalak amik eddig áthatolhatatlanok lettek volna kevesebbek voltak mint egy lépcső, és túlhaladva rajtuk lassan elértem a felhőkig. a napfelkeltét láttam, olyan volt, mintha a világ kezdetén lennék, gyönyörű volt. elől a napfelkelte, lent a vidék, felül pedig már a világűr látszott. sajnáltam hogy meghaltam de örültem hogy ezt láthatom, és hogy most mindent felfedezhetek felülről a világon, sőt akár az egész világűrt is. összességében szomorú volt de érdekes és megható.

mikor felébredtem őrülten zakatolt a mellkasom, bizsergett meg zsibbadt az egész testem, soha nem ébredtem még így.