Mit jelenthet ez az álmom? 15/L

Szörnyű rémálmom volt, ami eleinte nem is volt annyira szörnyű.. Gyönyörűen indult, de katasztrófába torkollt.

Egy táborban voltunk. Voltak ismerősök, de ismeretlenek is. Kb. 16-17évesek lehettünk. Szerelmesek voltunk egymásba N.-el, de nem voltunk együtt, de mégis bármit megtettünk volna egymásért. Külön csapatban voltunk(külön fiúk,lányok), de, hogy vigasztalódjak Rita az én csapatomban volt. Volt egy ilyen 40év körüli táborvezető, aki az elejétől fogva utált engem. A következő amire emlékszem, hogy egy nagyon nagy tornateremben voltunk. A fiúk csapata a választófal mögött hasaltak a bordásfalaknak háttal. Én meg Ritával direkt arra járkáltam(pedig nem lehetett volna).. Felhúztam a válaszfal alját és beszélgettem N.el, aztán megjelent a táborvezető férfi és elkezdett ordibálni velem, hogy: „Már megint mit csinál, Andrea ?”, de elszaladtam a fal mögé a fiúkhoz. Mondtam N.-ek, hogy még találkozunk, elakartam indulni a saját csapatomhoz, de nem tudtam már. Ott ragadtam a fiúknál. Én is lehasaltam a földre és egyszer csak észrevettem, hogy velem szemben egy nagyon fiatal kisfiú volt. Gyönyörű szemei voltak és azon nevettünk a többiekkel, hogy találgattuk, hogy hány éves lehetett. 6 volt. Egyszer csak jött egy „parancs”, hogy „küldetésre ” kell menniük a fiúknak, mivel ugye én velük maradtam, mennem kellett nekem is, minden fiúnak volt valamilyen kártyája amin egy kód volt csoport szerint, de mivel nekem ilyen nem volt ezért szóltam N.nek, hogy szerezzen nekem is egyet, de ne olyat, mint ami neki van, hanem olyan számút, mint amilyen a kisfiúnak volt. (N kódja: DTNAR, lehet, hogy nem ilyen sorrendben, de biztos ezek a betűk voltak, a kisfiúé: XY és az y alja le volt kicsit kopva, mintha V betű lenne) valamiért úgy éreztem, hogy minden áron meg kell védenem, ezért is akartam olyan kártyát, mint ami neki volt. Elindultam N-el kártyát szerezni, de a kisfiú már nem volt velem, nem láttam (ilyenkor még nyugodt voltam) aztán amikor nem találtunk kétségbe estem, sírtam, nem tudtam megállni, minden áron magam mellett akartam tudni a kis 6 évest.

A következő amire emlékszem, hogy már N. nem volt velem, Rita került mellém. Egy erdőben járkáltunk „küldetésen” (de nem tudom, hogy mi volt az) egyszer csak látom, hogy van ott egy nagy kutya ketrec, egy kutyával. De a ketrec szét volt vágva úgy, hogy kiférjen rajta a kutya. A ketrec kerítésén rajta volt egy holttest.(K.Á). Bemenekültünk egy házba, ahol egy jósnő volt (éppen volt nála valaki, egy fekete hajú nő), de nem foglalkozott velünk, sőt észre sem vett. A ház ajtaja zöld volt és szét volt roncsolódva, bezártuk, de alig használt valamit…És.. egyszer.. minden el tűnt. Balról jött velem szemben egy vékony, magas, barnahajú, szakállas kb. 35ös férfi. Nagyon féltem tőle és csak annyit mondott, hogy meghalok, majd egy teraszon voltam. Négyzet alakú, körbe fehér székekkel és szalmával kerítve. Jött a férfi és meggyújtotta körülöttem a szalmát, a kutyát pedig elengedte. Elkezdtem Ritát keresni gondoltam felhívom, de a telefonja a kabátjában volt, a kabátja meg mellettem egy fogason. Megláttam még egy fekete kabátot és egy táskát és beugrott, hogy osztálytársamnak is pont ilyen van. Majd rájöttem, hogy Ő volt a jósnőnél, de el tűnt ő is. Felvettem a kabátom, majd az övét is (evvel is óvva magam, hogy ne égessen meg a tűz), hogy kiszabaduljak. Vittem Rita és D. cuccait is, de a tűz hirtelen elaludt. És előjött a kutya. Össze volt égetve a pofája, még így is élt és rám akart támadni. Közeledett felém, majd az asztalon megláttam egy emberi szívet. Kétségbe estem, hogy az Ritáé, nem tudtam mit csináljak, de egy szar megfogtam és a kutya elé dobtam és én elmenekültem. Megmenekültem. Kocsiba szálltam és nem bírtam megállni, hogy ne sírjak, nem bírtam ne Ritára, vagy N.re gondolni, vagy a kisfiúra. Amire felfigyeltem jobb oldalt, az az újszegedi uszoda volt, de tovább mentem egyenesen hogy visszaforduljak a körforgalomban,szeged felé és végre hazamehessek. 3 sávos körforgalom volt, de nagyon furán volt kiépítve. (a jobb oldali, a legkülső autós sáv csak jobbra kanyarodhatott, a középső egyenesen mehetett, és a belső, amiben én mentem az ment igazán a kf.-ba. bele is mentem de egyszer csak elvesztettem az irányítást a kocsi felett. Még mindig csak Ritára, N.-re és a kisfiúra tudtam gondolni, hogy már nincsenek többé. Nagy gáz és egy oszlop. Ennyi volt. De nem haltam meg, túléltem.

hogy egy kicsit világos legyenek a személyek :

Rita: legjobb barátnőm

N.: baráti kapcsolatban vagyunk, de tetszünk egymásnak

D.:pedig az osztálytársam