Álmomban üvegszilánkokon térdeltem, jelentés?

Az álom eleje zavaros volt, nem emlékszem rá pontosan. Alvin és a mókusok koncert volt a városban, ami a kedvenc együttesem, persze mindenáron el akartam menni. Oda is mentünk a barátommal, aki egyébként utálja a punk zenét, beálltunk az épület előtti kisebb tömegbe, hogy jegyet vegyünk és bemehessünk a koncertre. Amikor sorra kerültünk, akkor a zord kinézetű kidobó elküldött, azt sem engedte, hogy jegyet vegyek, mert rajtunk kívül mindenki tizennyolc felett volt, én pedig tizenhat éves vagyok. Próbáltam ugyan beszökni, de a benti biztonságiaktól megijedtem meg a barátomat se érdekelte túlságosan, így elindultunk sétálni. Sötét volt már az utcán, égett néhány lámpa, de a járdán, ahol sétáltunk az épület mellett, sötét volt. Én mentem belül, a fal mellett, ahol kis pinceablakok sorakoztak, a legtöbb betörve. Meghallottam a zenét, így letérdeltem a földre és az ablakhoz hajoltam. Lent megpillantottam a bandát, meg a legfeljebb tizenöt emberből álló közönséget, akik önfeledten szórakoztak. Sajgott a szívem azért, hogy én is ott ugrálhassak köztük! Közelebb húzódtam az ablakhoz és éreztem, hogy a törött üveg és sörösüvegek zöldes cserepein térdelek. Rövidnadrág volt rajtam, éreztem is, hogy fázok, amikor feltámadt a hideg őszi szél, meg azt is, ahogy a húsomba fúródnak a szilánkok, de hiába fájt és vérzett, nem keltem fel a földről. Távolodó lépteket hallottam, a barátom már legalább tíz méterrel előttem járt. Utána futottam, de nem akart megvárni, vissza sem pillantott rám. Utolértem, de mielőtt felém fordult volna, felébredtem.