Miért álmodok még mindig így vele? "kicsit" hosszú a magyarázat.

Nagyon-nagyon régen (kb. 6 éve) megismertem egy nálam egy évvel fiatalabb fiút (Lacit), aki körülbelül életem első - és talán majdnem(?) a legnagyobb - szerelme lett. Ismertük egymást látásból korábbról, de aztán egyszercsak elkezdtünk beszélgetni egy délutáni iskolai foglalkozáson, és szinte azonnal barátság szövődött köztünk, sőt, én nemsoká belé is szerettem. Ez egyre mélyült, és én nem mertem lépni, szóval csak barátok maradtunk. Iszonyúan fájt, hogy . mint a legjobb barátnak - végig "kellett" hallgatnom a nőügyeit, de nyeltem, mert inkább így legyen mellettem, mint sehogy. Aztán egyszer egy olyan lány tetszett meg neki, aki nem viszonozta az érzéseit, és ekkor mondott nekem olyat, hogy köpni-nyelni nem tudtam... Azt mondta, eddig ilyen ezen kívül még csak egyszer volt vele, bár abba a lányba szerelmes is volt... Kérdeztem, ki volt az - erre elmondta, hogy én... Én hülye voltam, nem mondtam rá semmit, még annyit se, hogy "cs*zdmeg, én is így voltam (mert hát dehogy mondtam volna jelen időben még akkor se)"...

Aztán szépen teltek az évek, és megmaradtunk jóbarátoknak, bár egyre ritkábban beszélünk, annál is ritkábbak a találkák. Az évek alatt nagyon nehezen - sőt, szinte egyáltalán nem tudtam elfelejteni - aztán jött a mostani párom (Fecó). Amikor összejöttünk, úgy éreztem, mint anno, és a Laci eszembe sem jutott - amíg egy közös barátunk szalagavatójának főpróbáján össze nem futottam vele újra. Fecó ekkor nem volt velem, másik városban dolgozott. Rengeteget beszélgettünk a Lacival, és nem tudom, hogy csak bebeszéltem-e magamnak, vagy tényleg így volt, de én ugyanazt a csillogást láttam a szemében, mint hajdanán...

És azóta egyszerűen mindig befurakszik a gondolataim közé, hiába érzem, hogy szeretem a barátomat, aki ráadásul azóta a vőlegényem (bár nem volt világraszóló eljegyzés, csak úgy magunk között)...

És hogy ez még mindig ne legyen elég, a minap összefutottam a Lacival az utcán. A barátnőjével volt. Kicsivel régebben vannak csak együtt, mint mi, és a netes kiírásaik alapján úgy tűnik, szeretik is egymást... Ez szép és jó, és örülök is a Laci boldogságának, hiszen nagyon aranyos a kiscsajszi, és végeredményben akkor is a barátom. Viszont azóta rengeteget álmodok vele, legtöbbször olyat, hogy bevallok neki mindent, és akkor átölel és megcsókol - aztán felijedek, és meglátom, hogy a vőlegényem álmában átölelt. Szinte mindig akkor álmodok ilyet, ha Fecó álmában hozzám bújik.

Nagyon furdal a lelkiismeret, hiszen én szeretem a vőlegényemet, de az ilyen álmok után egy pár percig mindig úgy érzem még, hogy "úristen, mit keresek én itt? nekem Laci kell"... Nagyon rossz érzés ez így, és szeretném tudni, szerintetek miért van, és mit tehetnék ellene :S

Aki végigolvassa és normálisan válaszol, annak megköszönöm!