Minap egy igen érdekes álmom volt, szeretném ha elmondanátok a véleményeteket. Szerintetek tényleg ez lesz halál után?

A 01.26-os vagyok.

Valóban kicsit fiatalabbnak gondoltalak. De ha hiszed, ha nem, a 22 is nagyon fiatal. ;))

Egyébként én a reinkarnációban hiszek. No nem abban a válfajában, amiben akár állatként is újraszülethetünk - azt hiszem, a buddhisták vélik így.

Én úgy gondolom, vagyis abban hiszek, hogy amikor majd meghalok, "hazatérek". Az emberi élet, a földi lét, csak egy a sok fizikai lét közül, amit választhatunk, és mindig csak átutazóban vagyunk ezekben a testekben. Az igazi otthonunk az a másik világ, mondhatjuk mennyországnak. Ott nincs idő és nincs tér, ezért elég nehéz elképzelni. De tudom, hogy ott újra együtt leszek sok régi ismerőssel (persze nem emberi formában), boldog leszek, és szeretet vesz majd körül. Újra a teljes Tudás birtokában leszek, amiről most fogalmam sincs, mert csak akadályozna a jelen életem feladataiban. Egész másként fogom látni magam, az életem eseményeit és elért eredményeit. Olyan lesz, mint lejönni a pályáról, és a kispadra ülni, míg a csapatom játszik tovább.

Én nem hiszem, hogy bármi ismert helyhez tudnánk hasonlítani, vagy az általunk ismert képekkel le tudnánk írni a túlvilágot, vagy "mennyországot", vagy azt, ami a halál után van. Ha azt mondom, valójában nincs múlt, jelen és jövő, azt is baromi nehéz elképzelni, pedig az elméleti fizikusok valami hasonlóról beszélnek. Őszintén szólva maga a "kép", hogy hogy néz ki, nem is érdekel. Az a fontos, hogy tudom, hogy a halottaim - túl sokan is vannak - nem szűntek meg létezni. Tudom, hogy találkozom még velük, és tudom, hogy láthatnak engem, és ha hozzájuk beszélek, akkor hallanak.

Én így képzelem.