Azt álmodtam, hogy vak vagyok. Mit jelenthet ez?

Álmomban vak voltam, és valahogy még élveztem is, hogy mások segítségére szorulok, így legalább kegyelemből befogadtak az utcáról. (ez valahogy perverz, mert az életben tökre nem ilyen vagyok, sőt, rettegek a betegségektől)

Nem tudom, hogy hova lettek a családtagjaim vagy hogyan kerültem utcára és hogyan fogadtak be, de valamiért vakon is dolgoztam, egy házban voltam szolgáló. Tudtam, hogy ez az egyetlen lehetőségem az életben maradásra, mert hirtelen senkim sem volt, csak a néni aki befogadott és akit valamiért olyan kedvesnek éreztem.

A ház még látatlanban is ismerős volt, otthonosan mozogtam benne. Álmomban szürke alapon fekete vonalaknak láttam a tárgyak széleit, így képzeltem el a világot, hogy tudjak mihez viszonyítani amikor közlekedem.

Mindennek öreg szaga volt, és nedves, dohos szag és disznószarszag. Állatok is voltak az udvarban. Más szolgálók is voltak, egy pici huzatos szobában aludtunk a földön.

Aztán egyszer csak kezdtem visszanyerni a látásomat, és láttam, hogy a néni, aki befogadott, valójában a mamám (meghalt 7 éves koromban). Szinte sokkot kaptam és nem mertem elmondani, hogy már látok, játszottam a vakot. Féltem az érzéseimtől, és attól, hogy ő tudja ki vagyok valójában és ha elmondom hogy látom őt, már nem titkolhatom, hogy ismerem.

Félelmetes volt az az érzés, hogy nem tudom, miért teszi ezt velem, és hogy mi a célja azzal, hogy titokban tartja a kilétét. Vajon tényleg felismert-e?

Ő pedig furcsa utasításokat adott. "ne törődj a pókokkal", mindig csak ezt hajtogatta. És amikor elkezdtem látni, láttam már, hogy az udvar, amit olyan szépnek képzeltem el, sáros, lucskos, sz*ros, tele van ágakkal, indákkal és pókokkal.

Úgy megöleltem volna, de nem lehetett. Sírva ébredtem. Mit jelenthet ez az álom?