Mit jelenthet ez az álom?

Katonákkal álmodtam, és az egyik nagyon felkeltette az érdeklődésemet. Egy német férfi volt nagyjából a húszas évei elején, és először még nagyon féltem tőle, de utána már egyre inkább érdekelt, és minduntalan visszatértem hozzá.

A teljes álmom, legyetek szívesek elolvasni, hogy érthető legyen:

Egy idegen városba kellett buszoznom, ahol senki sem volt, leszálltam a pályaudvaron, és egy idős férfi után mentem, hogy megtudjam, mi is van most, ő meg megállt egy tér közepén, mint akit nem is érdekel, hogy ott vagyok, én meg elkezdtem nézelődni... és mindenhol életnagyságnál kicsit nagyobb viasz katonaszobrok voltak, akikre elsőre azt hittem, hogy emberek, és volt egyetlen egy porosz katona kék egyenruhában egyedül egy székben, meg egy csomó ijesztő német zöld egyenruhában, akik egy asztalnál ülve söröztek, és az egyik kissé szétszakadt ruhában, szétnyitott zubbonnyal kissé kifelé fordulva ült, és tele volt sebekkel, én meg odamentem volna hozzá, de az a férfi rám kiáltott, hogy ne, de nem foglalkoztam vele, és akkor annak a német katonának elkezdett mozogni a szeme, pislogott, majd rámbámult, és felröhögött, én meg sikoltoztam... és elfutottam. Aztán már egy osztálytársamnál voltam csomó másik osztálytársammal együtt, akik valami bulit rendeztek, és én láttam az udvaron mászkálni azt a német katonát, és hiába mutogattam mindenkinek, akkor se látták, amikor már a házban állt egy ajtóban, és hülyének néztek... és egyedül hagytak vele. De most már vigyoroghatott, nem nagyon féltem tőle, csak érdekel, és ült egy székben, én meg elkezdtem piszkálni, hogy vajon él-e, tapogattam a karját, megpróbáltam beleülni az ölébe, de valahogy visszaváltozott szoborrá, én pedig felállítottam, mert haza akartam vinni, de megint odakerült az az öreg pasi, rám kiabált, és meg megpróbáltam visszatenni a helyére, de valahogy elvesztette a formáját, és olyan lett, mint egy gumibaba... és ott volt a többi katona is, és mindegyik vigyorgott rám, meg kiröhögtek, hogy milyen szerencsétlen vagyok, az a katona pedig, akivel foglalkoztam, úgy lógott a két kezemben, mint egy leeresztett lufi, de egyszerre emberinek is tűnt, és halottnak.