Miért álmodtam azt, hogy egy 8-10 év körül kislányt és engem elraboltak?

14-5 éves fiúk, akik azt hiszem ketten voltak, erősen illuminált állapotban (ennek ellenére néha igen józanul viselkedtek) egyszer csak elkaptak az utcán, nekemszegeztek egy kést, és elvonszoltak egy közeli kisbolt elé, majd rálöktek a betonra egy tőlem fiatalabb kislány mellé, és furcsa dolgokról kezdtek hozzánk beszélni, közben az egyik srác már gombolta ki a nadrágját, és elindult a kislány felé. Én sírva átöleltem, és próbáltam megvédeni, hogy ne erőszakolja meg, valahogy a kezembe került a késük, azt a közeledő felé vágtam, de mintha gumiból lett volna a beton, többször is visszapattant, és a combomba állt, és én sikoltottam a fájdalomtól. A kés a másik (nem a kislánnyal foglalkozó) fiú elé hullott, aki elindul felém kezében a késsel, és belém akarta szúrni, de megragadtam a kislányt, és elrohantunk. Megkérdeztem, hogy hol lakik, de nem mondta meg, csak azt, hogy egy rétre kell elmennie, én pedig mondtam, hogy elkísérem, mert amerre lakok, ott van több is, és futottunk tovább, mert az a két srác ijesztően támolygott utánunk, és kiabáltak, meg késekkel hadonásztak. A kislány közben átváltozott egérré, és az egyik rét mellett leugrott a karomról, köszönetet mondott és eltűnt. Én pedig befutottam az utcánkba és szélsebesen fordultam be a kapunkon. Ott a halott kutyám várt, akinek barna helyett vörösen izzott a szeme, harapdálta a ruhámat, rám ugrált, pedig életében nagyon szelíd és félénk volt, nem ennyire játékos. Láttam a szemét, a szájában pedig a habot, de nem féltem tőle. Utána mentem tovább az udvarban, ahol rengeteg idegen ember és állat volt, valamint hatalmas építkezési gépek. Az egyik udvari épületünkben ásatást folytattak, és egy hatalmas láda (kb. én elférten volna benne összegömbölyödve) körül tanácskoztak, amiből egyre-másra jöttek ki lények. Halott állatokról beszéltek, akik újra élnek (több Stephen King-Állattemető beli állat neve és ottani helyszínek is elhangzottak), és valahogy olyan érzésem lett, hogy egy Álltattemető féleség van az udvarunkban. Nagyon megijedtem. Egyszer csak megjelent egy régen eltűnt (talán holt) macskám, és mindenki mondta, hogy ne menjek a közelébe, de én hívogattam magamhoz, és nagy nehezen végre hallgatott rá, odatámolygott hozzám, és felugrott az ölembe, de olyan furcsa volt... és neki is vörös volt a szeme a szokásos napsárga helyett, de egyben élettelen is. És akkor egy hang behívott az épületbe, aminek a gazdáját nem láttam, és valami különös pörgés kapott el, mintha valaki táncba hívott volna, csak pörögtem és szédültem, egy hatalmas fekete alak pedig nem ért hozzám, mégis vezette a lépteimet. Aztán elestem, és felébredtem.