Miért álmodok gyakran bezártságról?

Egy-két napja álmodtam valamit, és még álmomban, a történet menete alatt gondolkoztam el azon, hogy más helyszínen, más személyekkel, de ugyan azt már átéltem. Hiába próbáltam valahogy megállítani az eseményeket, nem ment, csak sodortak magukkal.

A legjobb barátnőmnél voltam azon a településen, ahol ő lakik, és elmentünk sétálni. Út közben valahogy arra a településre kerültünk, ahol én élek (igazából az övé és az enyém keveréke volt), és betértünk egy színarany parkba, amiben hullottak az aranyszínű falevelek a fákról, hiába volt nyár deraka. Ott leültünk beszélgetni, és én lenéztem az alattunk elterülő völgyre, aztán fel a fölénk magasodó hegygerincre. Gyönyörű házak, szinte paloták voltak mindenfelé, és én könyörögtem neki, hogy vigyen el az összes helyre, amit eddig nem mutatott meg, hogy ezt a sok mindent láthassam. Beleegyezett, és elsétáltunk egy buszmegállóba, ahová hamarosan meg is érkezett a busz, és felszálltunk. Amint becsukódott az ajtón, hirtelen beesteledett, és a busz eszeveszett száguldásba kezdett a kihalt utcákon keresztül, a teteje leszakadt, és a fejemet majdnem letépte egy lelógó villanyvezeték. Egy utcába befordulva áthaladtunk egy boltíves kapu alatt, amikor kigyulladtak a lámpák, a busz lelassult, majd megállt, és kivetett minket magából. Az utca elején szintén egy nagy kaup volt, arrafelé igyekeztünk, de az elkezdett becsukódni, amint felgyulladtak az utcai lámpák, és az orrunk előtt záródott be teljesen egy hatalmas fémlappal, nem lehetett már kinyitni. A barátnőm eltűnt mellőlem a sötétben, és én egyedül álltam az utca közepén, kétségbeesetten nézve a kaput, hogy végre hazamehessek, de nem nyílott ki. Mindenféle lények jöttek elő, élőnek tűnő emberek voltak, de holtként viselkedtek, nyöszörögtek, vonszolták magunak. Egy bokorból éneklést hallottam, félelmetes, magas, szinte operába illő dallamot... és sok nyögés a közeledőktől. A sötétből kinyúlt két kéz, és berántott egy házba. Egy kicsike lila gumicukor király és az ugyan olyen felesége volt, akik megmentettek, és azt parancsolták, hogy maradjak náluk éjszakára, majd megágyaztak nekem a földön, és ők maguk is lefeküdtek. Elaludtam, de sikoltozásra keltem, és éreztem, hogy valami ragacsos, szagos, zöldessárga zselé öleli körül a testem, és a gumicukor királyi pár egy széken kuporogva kiabál nekem. Az a zselé egyszerre hasonlított hajzselére és gyümölcskocsornyára, de csápszerű kezei nőttek, amikor belekóstoltam, és egyszerűen kifolyt a számból, aztán elkapott, és a földön lefogott, majd elkapta a királyi párt is, és a szájukba tuszkolta magát, amitől szétrobbantak.

Ezek után már csak arra emlékszem, hogy ismét a barátnőmmel vagyok, egy nagy monitor előtt állunk, amin különféle személyek és helyszínek vannak, és arra bíztat egy hang, hogy válasszak, melyik "városrészben" (vagyis szerintem utcában) szeretnék legközelebb eltűnni ugyan úgy, ahogy előző éjszaka tettem.

13,5/L