Vajon nem csak én látom úgy, hogy a gyerekkori érzékelések hasonlítanak a tiszta álmok beli érzékeléshez?

Tehát akinek vannak tudatos álmai, az biztosan sejti, mire gondolok.Az ilyen álmokban nagyon intenzíven tudod érzékelni a környezetedet és minden egyén érzéseket.

Csak egy példa:a tapintás. Amikor tudatosul bennem, hogy álmodok, elképesztően jó érzés például egy puha függönyt megérinteni, vagy mezítláb futni a fűben és ízlelgetni magát a tényt, hogy ez szép, kellemes és a maga formájában valóságos.

Sima álomban már sokkal természetesebb minden, a valóságban a legtompább. Viszont a gyermekkori emlékekre, érzésekre visszagondolva észrevettem hasonlóságokat.

Létezhet, hogy valamiféle gyakorlással ébrenlétben is visszahozható legyen - az-a bizonyos "állapot"?

#3

Érdekes, hogy te így éled meg.

Én a sima álomban ugyanúgy látok, hallok, párbeszédeket folytatok, érzek ízeket, illatokat, hideget, meleget, stb, akár a valóságban. Viszont a kérdésemben a tiszta álmokról írtam, ami már tudatosabb álom, tehát nem a "sima álom" és ezekben sokkal intenzívebb minden érzékelés fizikailag, lelkileg mint a hétköznapi álmokban vagy a valóságban.

Na és ezt szeretném valahogy visszahozni a mindennapjaimba. Ugyanis ha visszagondolok néhány gyerekkori emlékemre,azokban volt valami hasonló érzés, mint a tudatos álmokban.

Ez is oké, a látásom igaz, kissé romlott azóta, de a hallásomnak, szaglásomnak, tapintásomnak még semmi baja.

Na de lényeg, hogy ha álmomban tudok az elmémmel érzékelni, akkor éberen miért nem?