Akkor most meghaltam álmomban?

Kb. 3 napja olyat álmodtam, hogy kimentem az uncsitesóimmal kosarazni a sprotpályára. Nagyon kellett pisilnem, és a pálya fölött van egy domb, amin egy kisebb erdős rész húzódik meg. Mi mindig oda megyünk intézni folyóügyeinket, mindenki, aki kimegy oda, úgyhogy már egy csomó helyen komplett kis ösvények vannak. Én -annak ellenére, hogy jól ismerem azt a helyet- eltévedtem ott, és ahogy bolyongtam egyre kétségbeesettebben, kiértem egy erdőbe. Egy olyan erdőbe, amit nem tudok leírni, inkább egy képet küldök: [link] kb. így nézett ki. És az út közepén ott állt a hét éve halott nagypapám. Odarohantam hozzá és megöleltem, mert a Világon őt szerettem a legjobban. Nem törődtem semmi mással, de mintha ott mászkáltak volna valakik. Papa megfogta a kezemet, és csak sétálni hívott. Mentem volna vele, viszont a távolból hallottam az unokatesóim hangját, és eszembe jutott, hogy ők is az unokái, nekik is van joguk meglátogatni a halott nagyapjukat. Odaszóltam a papának, hogy mindjárt jövök. És visszarohantam, már tudtam az utat visszafele. Láttam, ahogy kosaraznak, és ordítottam, hogy itt a papa, lányok, de nem hallottak, és mintha valami láthatatlan falba ütköztem volna, nem tudtam továbbmenni... Papa mögém ért, és a vállamra tette a kezét és nagy misztikusan csak annyit suttogott, hogy ugye, hogy jobb lesz a séta.

Erre felébredtem. Ezen rágódom minden nap, mert nekem úgy tűnt, hogy meghaltam. Szerintetek? Valóban meghaltam? Ha nem, akkor van valami jelentése ennek az álomnak? És vajon összefüggésben van az álombeli erdő a természethez való személyes viszonyommal?Én imádom az erdőket, ahogy Papa is szerette. Nekünk ez lesz a Menyország? Vagy ez csak egy "sima" álom?

14/L