"Űrháborús" világvége-álmok: veletek is előfordul?

Csak figyelj a sorokra, hárha látsz valami ismerőset!

Ahol most vagyunk

Most még nem vagyunk a Sár Univerzumában (noha néhányunk már odalátogatott), viszont úgy tűnik, hogy a fizikai (űroperett) univerzum egyik helyi börtönféleségében tartózkodunk.

Noha ennek a bolygónak jó időszakai is voltak, ez az Eredeti Föld egy másolata, ezért a helyi űrbirodalmak különböző aljas célokra hajlamosak felhasználni. A jelenlegi börtönbolygóként használat valószínűleg egy háború eredménye, amelynek az elfogott katonáit ide zárták be, ezentúl a politikai foglyok, a forradalmárok és az igazi bűnözök is idekerülhettek, korábban pedig azért, mert az Eredeti Földre hasonlít, tömeges implantálásra használták.

A börtöngépezetet elég jól ki kellett dolgozni ahhoz, hogy nehogy a rabok egyszerűen újra visszaszülessenek a társadalomba és újra problémákat kezdjenek el okozni.

A magasabb szintű technológiák lehetővé teszik a háromdimenziós térnek egy négydimenziós rendszerben történő manipulálását. Az egész naprendszert (körülbelül 1,3 fényévnyi távolságig) ezen a módon kezelik (létezik egy 12 állomásból álló rendszer, hasonlóan a zodiákushoz, amely a naprendszert ebben a távolságban veszi körül).

A teljes szerkezetet (ezt a naprendszert) a negyedik dimenzió mentén lemásolták, így egy mennyei síkot hoztak létre az egyik irányban és egy pokoli síkot a másikban. Ezek a négydimenziós értelemben nem túl vastagok, ezért egy kicsit légiesek, ami egyfajta asztrális (szellemszerű) állagot ad nekik. Ezek olyan pozitív és negatív lapok, amelyek között a mi valóságunk megtalálható. Az általunk ismert Föld nagyon vastag (több ezer rétegből áll) a negyedik tengely mentén, amelynek közepén egy tükörként viselkedő holtpont található. Amit általában látunk, az ebben a tükörben található, amely az ezernyi "igazi" másolatot mind a két irányban visszaveri. Az egyik oka annak, hogy az általad látott dolgokat a gondolataiddal nem tudod megragadni az az, hogy semmi nincs ott, ahova nézel. Mókás irányokba kell nyúlnod ahhoz, hogy egy tárgyat az elméddel megragadj és elmozgasd.

A börtön szélein található mennyel és pokollal kapcsolatban ne legyenek túl vallásos érzéseid. Ez csak olyan dolog, mint amikor a börtöneink legfelső szintjét kifestjük és annyira rendbehozzuk, hogy a Mágia Univerzumából megmaradt legendák mennyországához hasonlítson. Ehhez hasonlóan a pincét a pokolhoz hasonlóan is ki lehet festeni. Ezután a börtönőröknek adjunk angyal- és démonruhákat. A legjobban viselkedő rabok néha kapnak egy napot a mennyben, az igazán problémásakat pedig néha a börtönbe dobják. De ez az egész a börtön gépezetének a része, az angyalok és az ördögök pedig valójában olyan őrök, akik összedolgoznak azért, hogy az elítélteket összezavarják és az irányításuk alatt tartsák. Néha az őrök jó-gonosz jellegű játékokat játszanak azért, hogy magukat szórakoztassák, de ők alapvetően őrök és ezt a tényt soha nem felejtik el.

Mivel a rabokat az életek közti időszakban annyira borzalmasan agymossák és kondicionálják, egy börtönlázadásnak nincs sok esélye, de annak viszont van, hogy a börtön összeomlik. Ha bármi elpusztítaná a Földet, akkor hirtelen túl sok ember kerülne a kezeik közé és legalább néhányuk szabadon elmenekülhetne a galaxisba. Így a világot meg kell védeni a megsemmisüléstől, és magasabb szintű tudományos ismeretekkel kell rendelkeznünk, hogy az egyre növekvő számú rabot el tudjuk látni. Ezért elősegítették a tudományos fejlődést, így a népesség szaporodhat, de most egyre több nehézségük van azzal, hogy különböző módokon fel ne robbantsuk magunkat és meg ne semmisítsük a világunkat.

Viszont erre is létezik egy olyan technikai megoldás, amely a háromdimenziós tér négydimenziós manipulálásával válik lehetségessé. A háromdimenziós tér másolatait a negyedik dimenzió mentén el lehet tárolni. Képzeld el azt, hogy egy papírlapon élünk. A papír folyamatosan változik, de néha valaki lefénymásolja azt. Ha a papír valamikor is lángot fogna és elégne, akkor az utolsó fénymásolatot kiveszik az irattárból és minden onnan folytatódik tovább. A számítógépes játékokkal játszva ugyanezt megtapasztalhatod, ahol az állásodat képes vagy elmenteni és visszatölteni. Ha a játék túlságosan rosszra fordul, akkor egy előző másolathoz mindig visszatérhetsz. Ha ezt megteszed, akkor rájössz, hogy a játék visszatöltése után lesz egy kis ismereted a jövőről, még ha a dolgok egy kicsit máshogy is mennek. Ez a déjà vu (jövőre emlékezni, amikor az újra megtörténik) vahy a Mandela effekt igazi magyarázata.

Az egyik legutóbbi példa az volt, amikor 1963-ban Richard M. Nixon amerikai elnök egy olyan atomháborút robbantott ki, amely elpusztította a bolygót. Ahogy mindannyian tömegesen haltunk meg, a börtöngépezetet használták arra, hogy a Föld 1957-es állapotát visszaállítsák. Mindannyiunkat visszakondicionáltak arra, amit 1957-ben csináltunk, majd az élet még egyszer végigment 1957-től 1963-ig. Természetesen egy kicsit közbeavatkoztak és Kennedyt éppen hogy csak sikerült megválasztani. Mivel nagyobb változtatásokat vezetett be és mivel tudat alatt mindenki arra számított, hogy 1963-ban valami rossz fog történni, meggyilkolták és a dolgok visszaálltak a rendes kerékvágásba. Később Nixon is elnök lett, de most kevesebb kárt okozott.

Ezeket a "mentéseket" a Földről úgy tűnik, hogy minden ötödik év februárjában hajtják végre (azaz 1952-ben, 1957-ben, 1962-ben, stb.)

Amikor egy korábbi változatot visszaállítanak, nem szívesen mennek túl messzire vissza, ugyanis a nagyra nőtt népességgel is gondjaik vannak (ahogy egyre több és több rabot kapnak). Ha a Földet idejét túl koraira állítják vissza, rengeteg olyan rabjuk lesz, akik sehova sem tudnak menni. Ha kevesen vannak, ezt a problémát állati testek használatával egy rövid időre kezelni lehet, de ha sokan, akkor vagy tároló tartályokat kell létrehozniuk, vagy pedig a negyedik tengely mentén a Föld egy új példányát kell létrehozni. Ez rengeteg olyan természetfeletti Földet jelent, amelyet néhányan közvetlenül a születésük előtt (és közvetlenül azután, hogy legutóbb meghaltak) tapasztaltak meg.

Ez láthatóan szörnyen összezavarja az emberek történelmét. Semmilyen épeszű lény nem hinné el, aki az igazság egy töredékét is megpillantotta, ugyanis a dolgok nem abban a logikus sorrendben következnek, mint amilyenben elvárhatóak lennének. Csodálkozol azon, hogy amikor valaki 1957 karácsonyát felidézi, az nem illeszkedik a tényekhez? Talán egy másik általa megélt 1957-et idézett fel. Esetleg egy olyan mókás eseményre emlékezik vissza, amelyben régi gőzgépek találhatóak a modern New York utcáin? Ez ebben az esetben az '50-es évek sokkal korábbi változata, amikor a dolgok kicsit máshogy mentek. A huszadik századot már elég régóta átéljük.

Egy személy tényleges tapasztalatai elég sok földi újjászületést tartalmazhat, de lehet, hogy az utolsó egy vagy két újjászületését már jó néhányszor átélte, és még néhány jövőbeli újjászületésen is túl lehet. Ezentúl közben a mennybe, a pokolba, a születés előtti világokba is ellátogathatott, sőt néhányszor még az életek közti terület adminisztrációs munkáinak elvégzésére is rákényszeríthetik, így tartva a rendszert működésben. Most adj hozzá egy rakás erőteljes kondicionálást, hogy pokolian összezavard, és akkor a földi emberi lények képét kapod meg.

#5

Úgy hogy álmodsz random dolgokat és szeretnéd hogy igaz legyen.

Aztán elhiszed, mert jó érzés.