Álmodtatok már meg jövőbeli eseményt?

Velem is volt, csak egy sport eseménnyel kapcsolatban, az álmomban én voltam a sportoló és történt pár dolog(lényegtelen hogy mit történt)(ez pénteken volt). Szombaton néztem a tv-be (ez már nem az álmomba volt) és az illetővel pont ugyanaz megtörtént mint az álmomba.

Velem még nem,de érdekes ez

Igen. Először közvetlenül a rákövetkező, nap történt meg a dolog, másodszor nem tudom mennyivel később, de egyből eszembe jutott, hogy ezt álmodtam nemrég, harmadszor szintén a rákövetkező nap, de az volt a különbség, hogy nem eseményt álmodtam meg, hanem csak egy arc körvonalát, amit következő nap megláttam a metrón, és tudtam, hogy ugyanaz, mint az álomban. Mindegyik rövid, és teljesen lényegtelen esemény volt, fontos dolgot nem álmodtam meg előre. Kettő még gyerekkoromban, 8-14 éves korom között történt, a harmadik valamikor 14-18 éves korom között. Azóta nem volt rá példa. Egyik esetben sem volt deja vu érzésem, mert emlékeztem, mikor álmodtam róluk.

Havonta van deja vu-m, de egyszer teljesen meg voltam győződve, hogy ez már megtörtént, teljesen emlékeztem rá, de mégis átéltem újra, nagyon durva volt és nem csak pár másodperc, meccset néztem, egy korrekt akció lement :D

Igen. Terrorcselekményeket is, tragédiákat is megálmodtam már, amik nem is velem történtek meg, de sajnos megelőzni nem tudtam őket. Sokszor előfordult, hogy megálmodtam, ha a kutyusaimat veszély fenyegette az életem során, egészen gyerekkoromtól kezdve. Volt, amikor egy hang megmondta, hogy fog a kutyus meghalni. A valóra válós álmaim hajnali 5 körül jönnek és bármilyen jó hangulatban is aludtam el, ilyenkor olyan rettegve ébredek, hogy nem egyszer majdnem felkeltettem a férjemet. Szerencsére ez ritkán van, néhány évente egy-egy alkalom. Így álmodtam meg 3 órával korábban a párizsi karikaturisták elleni merényletet is, illetve láttam abban az álomban egy tömegbehajtásos merényletet is, amit nem értettem akkor még, mert nem néztem a híreket, nemrég született kisbabám és közel egy évig se TV, se internet nem foglalkoztatott. És akkor jött egy álom, amiben láttam egy megállót, sok emberrel, köztük álltam és hirtelen kikanyarodott egy fekete hatalmas jármű az épület mögül száguldva és iszonyatos halálfélelmem lett és sikoltva ébredtem. De abban az időben visszatérő álmom volt, amiben háborús jelenetek voltak. kb. 3-4 évvel ezelőtt jöttek ezek sorozatban. Játszóterek, budapesti utcák és állandóan repülők szálltak le az utcákra és rettenetesen féltem tőlük. Utasszállítók voltak álmomban, de bombákat dobtak le. Mielőtt covidosak lettünk, akkor is volt egy borzalmas álmom, a gyerekemet féltettem, a halott anyám a konyhában pakolt és megkérdeztem tőle, hol a kislányom és rémülten rám nézett és nem válaszolt és akkor megint úgy ébredtem fel, hogy bennem maradt az üvöltés. Pár nap múlva beteg lett a kislányom, sokkal betegebb, mint amire számítottam, bár aztán 5-6 nap alatt kijött belőle és gyógyszert sem kellett szednie, ijesztő volt nagyon, aztán én is beteg lettem, majd a férjem. Mindenki meggyógyult, de borzasztó betegek voltunk. Mondjuk az simán lehet, hogy amíg lappangott bennünk, tudat alatt érzékeltem és azért álmodtam azt. De a merényletes álmaimat nem előzte meg soha semmi. Pl. a karikaturisták elleni merénylet előtt 3 órával álmomban rajzoltam és egyszer csak szólt a kolléganőm, hogy meneküljek, mert jön a rettenetes ember és akkor megláttam közeledni, egy sötét lépcsőházban lépdelt és döngtek a léptei, a tekintete üres volt, azt éreztem álmomban, hogy üres az egész ember és csak ébren fogalmaztam meg magamnak, hogy olyan volt, mint egy robot, akit mások irányítanak, egy felhasznált lélektelen gép, akit hiába pusztítanának el, mert ő csak egy eszköz a mögötte állók céljaira. És borzasztó félelmet éreztem, ahogy láttam a lépcsőházban közeledni, hát még amikor pár nap múlva olvastam, hogy először rossz emeletre ment fel és vissza kellett mennie egy emeletet és megjelent álmomban a lépcsőházban az az alak. És utána láttam a megállót és a fekete járművet, amit nem tudtam azonosítani, hogy milyen jármű. Aztán ekkor ébredtem fel, 5 óra volt. És kb. 3 óra múlva lemészárolták a karikaturistákat Párizsban. És én csak 3-4 nap múlva hallottam róla és csak akkor jutott eszembe az álmom, amikor azt olvastam, hogy először rossz emeletre mentek fel és akkor hirtelen megjelent előttem az üres alak, ahogy közeledik a lépcsőházban és én látom őt és megáll a kezemben az ecset, ahogy állok a festővászon előtt és azt érzem, hogy menekülnöm kell. Nem szeretek megálmodni semmit, mert befolyásolni nem tudom sajnos.