Mit jelent ez az álom egy mezőn sétáltam...?

Erről az jut eszembe, hogy régen hallgattam egy értekezést az emberi természetről, amiben szóba került egy eléggé érdekes jelenség.

Ezt a jelenséget ők úgy nevezték hogy "Fear of Fading Out" lényegében annyit jelent, hogy az eltűnéstől való félelem.

Félreértés ne essék, semmi köze nincs ennek a fogalomnak ahhoz, hogy bárki attól félne, hogy egyszer csak láthatatlanná válik, vagy eltűnik.

Ezt a fogalmat arra használták, hogy rávilágítsanak arra, hogy az ember mennyire retteg attól, hogy kiszorul a társadalomból.

Ösztöneink egész sora már az őskortól kezdve bennünk munkálkodik abból a célból, hogy a közösséget, ami akkortól kezdve is az erőt és a túlélés legbiztosabb közegét jelentette, egyben tartsa. Az, aki kiszakadt egy közösségből, onnantól kezdve maga kellett hogy vadászni menjen, magának gyűjtögetett, és összességében ezen feladatok elvégzésén kívül is borzasztó méretű veszéllyel kellett szembe néznie. Egyedül sokkal gyengébb egy ember. Érthető tehát, hogy az emberi lény fél attól, hogy kiveti magából ez a közösség. Ezért is működött régen olyan jól a száműzés, mint büntetési eszköz.

Az álmokat a tudat alatti generálja. Egyébként ajánlanám neked a tudatos álmodás technikáját, amiről olvashatsz a neten. Ezzel kapcsolatban értettem meg az álmok fontosságát, és azt, hogy a tudat alatti milyen mértékben is tárol el információkat, amikről nekünk fogalmunk sincs, és amikkel álmok formájában szembesülünk.

Képzeld, egyszer olvastam egy esetről, hogy egy nő tudatos álmodás során jött rá, hogy a munkatársai a háta mögött kinevetik, össze súgnak róla. Bár ő ezt nem vette soha észre, az ember érzékszervei, mint a hallás, a szemed sarkából látás, a nap 24 órájában működnek, és bár a fókuszba nem tartozik bele, így nem dolgozod fel, mégis elraktározódnak.

A tudatalatti tehát nem játék. És nem is viccel.

Az álmodból elsőre azt olvashatnánk ki, hogy te nem szeretnél játszani azokkal a srácokkal, és hirtelen felszínre is tört valamiféle szuicid hajlam. Tehát akkor ezek szerint a megoldás az, hogy menj oda, és játsz azokkal a srácokkal, mert ha nem teszed, rossz dolog történik.

Én ezt másképpen látom, szerintem mélyebbre tekinthetnénk ennél.

Mit testesítenek meg a srácok?

Én erre azt mondanám, egy bizonyos közeget. Emberek közegét, ami itt bármi lehet, hiszen nem ismerlek téged. Lehetnek munkatársak, családtagok, barátok, bármilyen közösség is legyen, azzal a labdával amit feléd dobtak, téged megérintettek. Reagáltak rád.

"... de én nem foglalkoztam velük ..."

Miért nem?

Ennek is sok oka lehet. mondhatnánk, hogy lenézed őket, vagy hogy nem érdekelnek téged. De ez nem lenne az igazság.

"... valamiért nagyon szomorú voltam ..."

Szomorúságot éreztél akkor, amikor megkaptad a labdát. Itt már kezdünk közeledni.

"... aztán otthagytam őket, sétáltam tovább, arra gondoltam, hogyha lenne nálam egy kés, akkor szíven szúrnám magam, aztán sírtam ..."

Megtörtént a tragédia.

Én mindebből azt látom, hogy meghoztál egy döntést, amit szörnyen bánsz. Ez pedig az, hogy otthagytad őket.

A probléma okozata tehát az, hogy nem dobtad vissza a labdát, és mentél játszani, ez valóban igaz, de a probléma GYÖKERE az a miértje!

Miért nem tetted?

Én az egészből nem lepődnék meg, ha azért történt volna mindez, mert nem érzed magadat elég jónak ahhoz, hogy megtedd.

Meg akartad tenni, mégsem tetted. Ezért szörnyen érezted magad. Megbántad, hogy nem tetted, és már a labda elkapásának pillanatában, még az elsétálás előtt érezted a bánatot.

Abban a pillanatban tudtad hogy nem teheted meg, ahogy nyitott feléd a közösség.

Mindennek a gyökere azt hiszem 2 dolog lehet.

1: Bűntudat. Talán vétettél ellenük, és ebből adódik az elutasító magatartásod. Szégyenled magad velük szemben.

2: Önbizalomhiány. Nem érzed magad elég jónak ahhoz, hogy bekerülj egy ilyen közösségbe.

Oké, de mi a tanúság?

A tanúság az, hogy bizony te közéjük akarsz tartozni. Bármilyen emberi közösséget is testesítsenek meg a srácok, neked fáj hogy nem lehetsz közöttük.

Ha tapasztalsz / tapasztaltál a közelmúltban ilyen körülményt, akár családban, akár baráti társaságban vagy munkahelyen, jól gondold át, miért érezhetsz olyan dolgokat, amiket leírtam. Őszintének kell lenned magaddal ennek vizsgálata során, mert emlékezz - a tudatalattid nem hazudik.