Álmomban kísèrt apám?

Terápiás úton lehetne feldolgozni. Amit belapátolunk a tudatalattinkba, az ott van, létezik, kísért bennünket, és néha olyan magas árat szab, amit nem biztos, hogy szeretnénk megfizetni.

Nekem anyámmal volt (van) bajom, pedig már nem él. Nekem az pl. sokat segített, hogy nyitottam egy word-dokumentumot, és ami mocsok kijött (volna) a számon, azt oda legépeltem.

Vagy. Magam elé tettem egy párnát, és azt püföltem.

Mindegy a módszer, csak engedd kifelé jönni :)

Szerintem sok elfolytott érzelem van benned, ami feltör a tudatalattidból. Add ki magadból! Bosszút állni már nem tudsz, de nincs is értelme. Nincs már kin bosszút állnod. Nem tud visszajönni apád a sírból, nem tud bántani. Magadat bántod azzal, ha nem dolgozod fel, nem adod ki magadból az érzéseid, ha nem éled meg a gyászt. Sajnos gyász akkor is van, ha kifejezetten rossz kapcsolatod volt a halottal.

Ha úgy érzed nem sikerül egyedül feldolgoznod apád halálát, akkor keress fel egy pszichológust, és kérj tanácsot tőle!

Ha alkohoista van/volt a családban, az eleve egylei teher, trauma.

Nekem 8 éve halt meg anyám. Egyedül nevelt fel és voltak alkohol problémái. Mikor jobb, mikorrosszabb. Viszont amint nyugdjba ment, elszabadult a pokol, mert nem kelett már tartania magát, ihatott, amikor csak akar. Na meg a szomszédban is talált ivócimborát. Végül már nem mertem egyedül hagyni mert marhaságokat csinált. Nyitva hagyta a bejérati ajtot, a tűzön felejtette az ételt és közben szépen elaludt a tv elött vagy átment szomszédolni. Egy rémálom az iszákos a családban. Persze emiatt sok volt a veszekedés is. A két véglet voltunk. Én a fittness élet párti, alkoholellenes, ő meg hát...mindent szeretett, ami árt.

8 éve halt meg és sokszor még mindig vannak vele rossz álmaim, de már nem annyira rosszak. Ahogy változnak a nappali érzéseim a dolgokkak kapcsolatban, úgy változnak, szelidülnek az álmaim is.

Az álmok többnyire segíteni próbálnak, még ha most ez nem is úgy tűnik.

Anyám iránt érzett haragom idővel változott, legnagyobb részt eltűnt, most már csak sajnálom őt is és az elvesztegetett időt is.

Sajnálom, hogy az alkoholba menekült a problémák elől. Próbáltam ezen változtatni, de támadásnak vette. Tagadta, hogy iszik.

Idővel rá kellett jönnöm, hogy nem lehet lelkifurdalásom mert ő ezt választotta. A legtöbb ember menekül valamibe. Én az ezos dolgokba, a sajátos fantáziavilágomba. Mások alkoholba, drogba, stb...

Két év nem sok idő. Meg egyénileg is változó, kinek mennyi idő kell, hogy túljusson a múlt dolgaim, átrendezze magában, de ha szándékosan erre törekszel, akkor sikerülni fog.

Fontos a megbocsájtás, elengedés, mert anélkül csak feleslegesen gyötrődsz.