Elköltöztünk elsején, viszont az elmúlt 3 éjjelen arról álmodtam, hogy menekülök. De inkább úgy mondanám, hogy mindíg egy személy üldöz?

Első nap egy izmos kígyúrt csávó üldözött olyan magas volt, mint én. Egyszer bírtam futni, egyszer nem és ő is így volt vele. Majdnem elkapott, de jól lehagytam aztán bementem egy ajtón a sok közül, sajnos nem volt benne kulcs...le mentem a pincébe, de bevertem a fejem mikor egy rácsos részen kidugtam a fejem és felém toltak egy hatalmas kocsonya állagú zöld kockát, akkora volt, mint egy hatalmas szoba...aztán kívülről láttam, hogy egy lapos zöld kocsonya korongban lettem a földön.

A többire nem emlékszem.

Aztán nagyon bizarr volt következő éjjel amit láttam.

Előszöris egy börtön szélén voltam és néztem kifelé a drótkerítésen keresztül a földre. Feketekavicsos volt kívül. Valaki a sarokban guggolt előttem és lehántotta a bőrét, de a hússal együtt. Láttam a zsírszövetet is és az egészet bekotorta a kövek alá és a börtön alá ahol volt egy kis lyuk. A csont ember elfutott. Kiugrottam a kerítésen és elkezdtem csinálni amit ő.

Következő pillanatban én vagyok a csontember és menekülök attól, aki kifelé nézett a börtönből, mert tudom, hogy ő is lenyúzza a csontjáról mindenét és féltem, hogy utánam jön. Féltem a fájdalomtól, hogy mennyire fájdalmas ez a dolog egy embernek, ha ezt teszi magával.

Múlt éjjel azt álmodtam, hogy egy épületben vagyok és a legfelső szintre tilos a belépés. Nos én felmentem és minden fal ki volt csempézve ilyen kék csempével és az emberek kék fólia ruhát hordtak, gázmaszkkal. Gyorsan lementem, mert nem voltam ugye oda való.

Aztán egy palotapincsi elkapta a lábam, hogy én voltam odafent és lebuktam, mert ő tudja...

Lementem egy szinttel lejjebb és árvíz volt. A plafonon szintjén vettem levegőt....

Valahogy kijutottam, de egy kislány jött utánam, mint valami zombi...Fáklya volt nála és húzta maga után a plüss nyusziját, rohantam el előle és az árvíz felől a kocsimhoz és azonnal beindult. Kezdtetben a telek széléhez jutottam egyedül. Nagyon furcsa 2 méter magas neon színű növények voltak körülöttem.

Vissza fordultam, mert úgy éreztem valakiken segíteni kell és el kell vinnem őket.

Mikor hátra néztem láttam, hogy a kislány a fáklyával engem keres, dehát én féltem tőle, gonosznak éreztem.

Következő pillanatkép, hogy egy zsilipnél állunk amit konyitottak, hogy elmenjünk, de nem bírtak az emberek sietni és a földrengéstől beomlott a kijárat.