Meg lehet érezni a jövőt az álmokon keresztül?

Nekem most nemrég volt egy nagyon para álmom:

A BlueBoxban voltunk haverokkal, meg az is ott volt akivel utáltuk egymást.

Egyszer csak egy mélynarancssárga eges temetőben találtam magam, régi sírok voltak benne, középen egy nagy sírral. A sír mögül kijött lebegve egy apáca(horrorfilmes) szerű valami, körben felém kezdett el jönni, majd közelnyomta az arcát az arcomhoz, a szemei sárgán izzottak, és szerintem meg akart ölni vagy elvenni a lelkem mint egy dementor a harry potterből.

Ekkor elkezdtem kapkodni a levegőt és felébredtem. Azóta is gondolkodok mikor elalszok hogy ez mi lehetet...

(Ez tényleg így volt nem troll válasz)

Nemrég történt eset, brazil repülőszerencsétlenség.

Helio Neto megálmodta előtte való nap a repülő lezuihanását:

[link]

Arany János megálmodta édesanyja halálát:

"Egy nap, hasonló gyötrelmek közt álom ért rám – s jó édesanyámat halva láttam. A benyomás oly erős volt, hogy többé nem vethetém ki fejemből, ellenállhatatlan ösztönt érzék hazamenni, de miképp?"

[link]

Petőfi Sándor Jövendölés

"Mondád, anyám, hogy álmainkat

Éjente festi égi kéz;

Az álom ablak, melyen által

Lelkünk szeme jövőbe néz.

Anyám, álmodtam én is egyet,

Nem fejtenéd meg, mit jelent?

Szárnyim növének, s átröpűltem

A levegőt, a végtelent."

'Fiacskám, lelkem drága napja,

Napomnak fénye! örvendezz;

Hosszúra nyújtja élted isten,

Álmodnak boldog titka ez.' -

És nőtt a gyermek, lángra lobbant

Meleg keblén az ifjukor,

S a dal malasztos enyh a szívnek,

Midőn hullámzó vére forr.

Lantot ragadt az ifju karja,

Lantjának adta érzetét,

S dalszárnyon a lángérzemények

Madárként szálltak szerteszét.

Égig röpűlt a bűvös ének,

Lehozta a hír csillagát,

És a költőnek, súgarából

Font homlokára koronát.

De méreg a dal édes méze;

S mit a költő a lantnak ad,

Szivének mindenik virága,

Éltéből egy-egy drága nap.

Pokollá lett az érzelemláng,

És ő a lángban martalék;

A földön őt az életfának

Csak egy kis ága tartja még.

Ott fekszik ő halálos ágyon,

Sok szenvedésnek gyermeke,

S hallá, mit a szülő bus ajka

Kínjának hangján rebege:

'Halál, ne vidd el őt karomból,

Ne vidd korán el a fiut;

Soká igérte őt éltetni

Az ég... vagy álmunk is hazud?...'

"Anyám, az álmok nem hazudnak;

Takarjon bár a szemfödél:

Dicső neve költő-fiadnak.

Anyám, soká, örökkön él."