Mai álmom kapcsán keletkezett bennem egy űr. Mi lehet ez?

Mielőtt elkezdeném leszögezem, nem vagyok egy ezotérikus személyiség. Nem foglalkoztam sose ezzel a témával.

Ennek ellenére az eféle álmok már régóta gyötörnek, így ezt a kérdést mind az ezotérikus, mind az egyéb kérdésekhez kapcsolódó témához is be fogom írni.

Már nem sok emlék van meg belőle, de szerencsére a katarzis hatására írtam egy álomnaplót róla:

Sztori:

Osztályunkba érkezik egy új tanuló, egy vak lány.

Kiderül a lányról, hogy hátrányossága ellenére, egy profi zongorista.

Segítek neki mindenben, próbálok vele jó kapcsolatot kiépíteni. Profi zongorista voltja ellenére mégis inkább a saját vágyait szeretné megvalósítani.

- Random felébredés, történetváltás -

A lányt nem ismerem, kiderül, hogy egy híres képregényíró, interneten keresztül felkeresem, és találkozom vele.Kiderül, hogy itt ndm vak és az előző sztori ellenére nem nyílik meg felém. Mintha teljesen új személyiség lenne. A lány még mindig zongorista, de teljesen elzárkózik tőle. Mindenki mással aki hasonló szinten van vele, normálisan megnyílik, de velem képtelen akármennyire is próbáltam.

- Ismételt ébredés és történetváltozás -

Egy hegyen vagyok fent. Gondolatban a lány nevét sem tudom, így a hozzá hasonló képregényírók, illetve zongoristák között próbálom kideríteni ki lehet ő, és hol tudok vele találkozni. Körbejárok mindent és mindenkit. Valamilyen úton módon a szüleinél jutok ki, akik teljesen úgy viselkednek mintha a lány nem is létezne, annak ellenére hogy mindenki más aki segített hozzá eljutni tisztában volt a létezésével.

Végül úgy kelek fel, hogy nem találom meg ezt a lányt.

Már jóideje hasonló dolgokat álmodom. Harcolok valamiért (általában szerelem), de tőlem függetlenül valami megakadályozza a célom elérését.

Nyilván tinédzser vagyok, és próbálok szerelmet keresni. Valószínű köze lehet hozzá. Azonban 1-2 hónapja estem túl egy szakításon, ami kapcsán a mai napig úgy érzem jól cselekedtem. (Nem éreztem igazinak az egészet, illetve pár dolog a mentális egészségem róvására is ment, én szakítottam)

Nem írnék erről, ha nem érezném, hogy emiatt egy űr keletkezett bennem. Úgy érzem mintha nem valami, hanem valaki hiányozna az életemből akit nem is ismerek és soha nem is találkoztam vele.

Mit tennétek a helyemben?

Mi a véleményetek erről?