Vajon miért àlmodok gyakran elhunyt nagyimról mostanàban?

Édesanyàm nagyon koràn elhunyt, 45 éves korában, én akkor még csak 14 éves voltam. Gyakorlatilag ő nem vér szerinti nagyim, a vér szerinti nagyim testvère. Ketten neveltek fel gyakorlatilag, apukàm az anyagiakat biztosította építészmérnök vàllalkozókènt, anyàm halála utàn nem nősült újra. Mamámék a lelki tàmaszaim voltak, bàrmi volt velük meg tudtam beszélni. Mamám fiatalon a helyi városi csapatban kézilabdàzott. Ès később is nagyon szerette a sportot, vitt engem gyerekként, kamaszkènt foci ès kèzilabda meccsekre. Ez volt a hobbija. Fiatalon sok időt töltöttem vele a kis hàzában, segítettem neki a kertben az udvaron a munkàkban ami volt. Meg a szomszéd asszonynak nem èlt már az anyukája , mamàm meg vállalta, hogy vigyàz alkalmankènt a gyerekekre, èn meg segítettem neki vigyázni rájuk. Akkor olyan 2o körül voltam főiskolás a gyerekek 6 és 8 èvesek voltak. Az utolsó időkben mamàm màr nagyon gyenge volt a boltba sem tudott menni meg sehova. Munka utàn (angol, német tanár vagyok) jártam neki segíteni boltba menni, feladni a csekkjeit a postàn meg mindent amit kellett. Mamàm sajnos szívelégtelenséggel került kórhàzba, ahol állapota nem javult. Egyre gyengèbb lett. Minden nap jártam hozzá munka utàn a kórhàzba, egyik nap nem mentem sajnos amit mèg mindig bànok, mert nagyon fáradt voltam és nem éreztem jól magamat, meg lelkileg is megviselt, hogy nem tudok neki segíteni bármennyire is szeretnèk. Az orvos sajnos nem tàjèkoztatott, hogy mama mennyire rosszul van, csak másnap amikor màr nem volt magànàl, akkor éreztem, hogy valami nagy gáz van. Beszéltem az orvosàval, ràkérdeztem, hogy a mamával mi van. Nem mondta, hogy haldoklik búcsúzzon el töle, hanem csak annyit mondott, hogy gyenge de rendbe fog jönni, nyugodjak meg. Nem vártam tőle lehetetlent, hogy gyógyítsa meg ha már nem lehet, csak hogy tàjékoztasson, hogy mi a helyzet nem vagyok már gyerek 32 éves tanàrember vagyok. De sajnos a doktor úr ezt nem tette meg rendesen, nem hallgatott, hanem mellé beszélt. Ez rosszul esett utólag amikor kiderült, hogy mi az igazsàg. Mert így elbúcsúzni sem tudtam tőle, nem tudtam neki megmondani, hogy szeretem és köszönöm a sok szép fiatalkori èlmènyt meg mindent amit kaptam tőle. Akkor borzasztóan rosszul esett ez az egész. Nagyon megviselt a halàla, de az életnek mennie kellett tovàbb, 1 éve történt. Már kezdtem lelkileg rendbejönni elfelejtenia dolgokat, de hogy most több éjjel is álmodtam a régi dolgokról, reggel amikor felébredtem szíven ütött a dolog, hogy ez csak álom és sajnos nem a valóság.