Lehetséges, hogy amikor álmodunk, az agyunk visszaállítási pontot hoz létre, ahonnan saját döntésünk alapján újraélhetjük életünket a halál után?

Érdekes a kérdés, mivel a körülmények tőlünk függetlenül állandóan változnak, az új (kiválasztott) visszaállítási pontban "megkezdett" életet az akkori környezeti állapotban kellene folytatni, hát a világmindenség visszaállítása (is) elég nehéz dolog lenne.

Az ember sorsa folyamatosan alakul, íródik, bármely időpillanatától végtelen elágazás (lenne) lehetséges, bármikor lehet olyan helyzete, amikor rosszkor van éppen rossz helyen..., és akkor akár vége is lehet.

Minden apró történés velünk sorsfordító lehet, mint ahogy ezen pár sor olvasása is. Akár hosszú idő múlva, mint a pillangó hatás esetében is.

Sokat fotóztam fiatalabb koromban, rendezvényeken is. Néha "nagy" emberek társaságába is keveredtem, esetenként pár szót is váltottam velük. Van köztük olyan, aki azóta autó balesetben (utasként) életét vesztette, elgondolkodtam azon, hogy személyem befolyásolhatta-e az életsorsának az alakulását? Ha akkor nem váltunk pár szót, nem pózol pl. egy fotó erejéig...

Az életet úgy képzelem el, hogy egy magas fa törzsén elkezd felkúszni az ember, számtalan elágazáshoz ér, aztán elindul valamelyik oldalágon, amelyről visszafordulni NEM LEHET! Lehet erős, masszív ág, de lehetnek rejtett bajai, korhadás, stb., és vége a továbbjutásnak. Így elér sorsának egy végső pontjához, de továbbindulni már később sem lehet onnan. A közbülső elágazásokról (elvileg igen, utólag is), de ehhez az időt is vissza kellene állítani...

Ez jó lehetőség lenne arra, hogy az elrontott (leendő) életünket jobb irányba tereljük, de a sorsunk inkább arra inspirál, hogy éljünk bölcsen, megfontoltan, mert TÖBB lehetőségünk már nem lesz (nem lehet).