Hogy mondjak ellen a egomnak/ösztöneimnek?

Szerintem az egót nem legyőzni kell, hanem használni. Amíg emberként élsz, nem tudsz megszabadulni tőle, viszont hű társad lehet, ha nem hagyod a saját, ösztönszintű, tudattalan módján érvényesülni. Tulajdonképpen minden ember ezt teszi, amikor parancsol az ösztöneinek, akár erkölcsi, akár kulturális okokból.

Sok felbukkanó gondolat sem biztos, hogy az egóból származik, hiszen a megérzés, intuíciói is így működik: jön a semmiből. Az ihletet sem tartom ego által vezérelt dolognak, mégis a legtöbbször látszólag spontán, "a semmiből" tör elő, nem egyszer a legrosszabb pillanatban.

Javaslatom az, hogy ne harcolj, ne így fogd fel a dolgot. Szabj kereteket az egónak, és kezd el használni arra, amire való. Ismerd fel, mi az, ami csak az egónak használ (öndícséret, aggódás, alaptalan félelmek stb.), és bíráld felül tudatosan azokat a gondolatokat!

Az ego az te magad a mostani inkarnaciod megtestesulese, kb egy olyas valaki aki direkt az ellenkezo iranyba rantja a kormanyt es jot mulat ezen.

Mig van a szellemed a lelked, aki viszont az ego mellett vagy eppenseggel hatul ul es nem tudja mi a franc van, csak hagyja magat megvezetni.

Ez a kulcs, a megvezetes!

Nos, az egot nem lehet kimosni vagy kiszedni magadbol, hiszen az a jelenlegi foldi inkarnacio resze.

Hanem, at lehet tole venni az iranyitast, amit eloszor nem igazan fog engedni, meg kell kuzdeni es harcolni az iranyitasert, ami abban mutatkozik meg, hogy vegzel valamit de azt mondod magadnak - oke ez eleg lesz - holott a felet se vegezted el.

Igazabol egy belso motivaltsag kell, amely lelekbol az isteni mivoltodbol a teremto erodbol ered, azaz onmagadbol a mar meglevo szerzett tudasodbol.

Mivel az ego a jelenlegi inkarnaciod, mig a lelked a mar megszerzett inkarnaciok osszessege.

At kell vedd a kormanyt. A modjat nem mondom el, mert azzal lelovom a poent, azaz nem tanulnal belole.

Csak hummognel es nem megtanulnad, hogyan is kell ezt.

Ha valamit szeretnel, akkor tegyel erte. A mikent es a hogyan az, amire ra kell hogy jojj.

"Vagyunk mi és van egy egonk."

Ha már eddig a gondolatig eljutottál, hogy Te nem vagy azonos az egóval - mert ezt mondod ki a fentivel, akkor feltehetnéd a kérdést, hogy mivel érdemesebb foglalkoznod, az egóval, vagy azzal, aki valójában vagy.

Eljutottál-e odáig, hogy "Ki vagy Te valójában?" Hallottál-e róla, hogy ha valódi Önmagaddal azonosulsz, és nem az egóval - utóbbi hamis azonosulás -, akkor felismered az ego valódi mibenlétét, és nem fog tudni hatni rád?

Ne az egóval fáradozz, mert az időpocsékolás. Kutasd Önmagad! Kutasd, ki vagy Te valójában! Ki vagyok én? Who am I? Nan Yar?

Sajnos Tollét igen könnyű félreérteni, és sokan, szinte mindenki félre is érti.

"Az egonk adja azokat a gondolatokat, amik nem tudatosak."

Nem csak a nem tudatosakat, hanem az összeset, de a legtöbb gondolatunknak nem vagyunk tudatában, mert nem látunk ki belőlük, egyek vagyunk velük - azonosulunk velük.

" Szóval, ha te matekozol és a feladaton gondolkozol, akkor az nem az ego."

De, az is az. Ha nem is érzékeled közvetlenül, a háttérben akkor is ott van.

"hiába akarok javítani az életemen vagy pl odafigyelni a fogyókúrára, mégis mindig előjönnek azok az érzések/gondolatok, amik hátráltatnak ebben. Előjön a lustaság, a hanyagság, hogy majd holnap, vagy elég ennyi/annyi, stb én meg nem haladok előre, csak stagnálok az életben."

Ha ragaszkodsz az én-ego felosztáshoz, akkor azt kell mondani, hogy aki odafigyel a fogyókúrára, aki hátráltatva érzi magát, aki lusta és hanyag, aki haladni szeretne az életben, aki úgy érzi, csak stagnál - az mind az ego. Nincs több ego, nincs több "én", hogy az egyik fogyókúrázni akarna, de a másik közben lusta és hanyag.

Az ego nem azt jelenti, hogy vannak hátráltató gondolataid, hanem az ego jelentése: "Én".

Én javítani akarok az életemen.

Én oda akarok figyelni a fogyókúrára.

Én nekem vannak hátráltató gondolataim.

Én lusta vagyok.

Én hanyag vagyok.

Én nem haladok előre.

(Ebből is látszik, az ego sokszor mennyire tele van ellentmondásokkal.)

A tévedés az "én" - az ego.

Ki az, aki javítani akar az életén? Hát "én".

Ki az, aki oda akar figyelni a fogyókúrára? Hát "én".

Ki az, akinek hátráltató gondolatai vannak? Hát "én".

Ki az, aki lusta és hanyag? Hát "én".

Ki az, aki ellent akar mondani az ösztöneinek? Hát "én".

Egy közös pont van mindegyikben: én.

Ki az az én?

Meg tudod figyelni az én-t? Meg tudod figyelni, amikor felbukkan egy "én"-gondolat? "Én javítani akarok az életemen.", stb.

Kinek a problémái ezek? Ki játssza ez a játékot?

Aki javítani akar az életén, aki oda akar figyelni a fogyókúrára, akinek negatív gondolatai vannak, aki lusta és hanyag - az az "én", az ego. Ha nem lenne "én" gondolat, eszedbe sem jutna sem fogyokúrázni, sem javítani az életeden, sem hanyagnak vagy lustának nevezni magad, és az ezekhez kapcsolódó érzések sem jönnének elő. Mindennek alapja az "én" gondolat (ha tudatos, ha nem).

Ki az az én?

Lépj két lépést hátrébb, és figyeld a felbukkanó gondolataid, más szóval légy tudatában a gondolataidnak. Akármilyen gondolat bukkan fel, ne ítéld meg, ne gondolkodj róla, mert akkor ugyancsak a gondolatok csapdájába esel... csak figyelj, a lehető legtöbbször, amikor csak tudod, a nap minden szakaszában éberen figyeld a gondolataid, és a nyomukban megjelenő érzelmeket.

Csak ennyit tegyél, semmi többet. Ne akard megváltoztatni a gondolataid, ne törődj az akaratgyengeségeddel, csak figyelj. Meg fogod tapasztalni azt, amiről eddig csak olvastál: itt van az az "én", ott pedig a gondolatok alkotta "én". Ez egy lépés az igazság felé.

Ne foglalkozz többet az egoval, azzal, hogy mit csinál vagy mit akar csinálni, mert ezzel csak realitást adsz annak, aminek valójában nincs valósága. Harcolni az egoval olyan, mintha a meleg szél akarna harcolni a hideg széllel. Akármelyik is kerekedik felül, az akkor is csak a szél lesz. Érzelmeid és gondolataid, és azok minősége (jó/rossz) pedig még a szélnél is illuziórikusabb.

A gondolatok, és a nyomukban megjelenő érzelmek alkotta "én" labilis; hol vidám, hol szomorú, hol tele van büszkeséggel, hol pedig legszívesebben elbújna a világ elől. De az az "én", aki képes pusztán figyelni a gondolatokat, az mindig az, ami, és ez ugyan még nem az abszolút való (az, aki vagy), de sokkal közelebb áll hozzá.

A tudat közvetlen kapcsolatban áll a figyelemmel. A figyelem irányításával irányítható a tudat által folyamatosan manifesztálódó világ èlmènytára. A figyelem jelen esetben tömeges ès kollektív. Ami ismètlődően figyelmet kap, azt az összetevő szempont a maga módján, környezetèben manifesztálja.

A testre irányuló fókusz.

A testekre irányuló fókuszok, egó állapotokat hoznak lètre. Az egó állapot lètezèsènek cèlja, hogy erősítse a tudatot. A tudat tágulásával egyre komplexebb egók születnek. Ilyen a kisgyerek fejlődèsènek, ès felnőttè válásának folyamata is. Èvente általában egy egót hoznak lètre ès erősítenek meg az emberek az első 22 èvben. Ebben a korban a fejlődès ciklust vált. A következő fejlődèsi ciklusban 3 èvente hoznak lètre új egót majd a következő ciklusváltást követően 6 illetve 8 èvente új fèlanyagi világ születik. A tudat olyan energiát ès az energiákat kiváltó èlmènyeket teremt amilyeneket kap.

Ezen világok cèlja, a tudat erősítèse. Sorsuk, elèrni tetőfokukat ès lebomlani. A tudatban lètezik minden ami van, ès lètezèsüknek kizárólagos oka ès funkciója a működès által lètrehozott energia közvetítèse a tudatnak. A tudat ettől az energiától növekszik ès alkot.

Minèl komplexebb egy ilyen fèlanyagi világ, annál nagyobb ès annál tovább működik ha az idő nyelvèt vesszük alapul.

Minden összetevőből lètezik egy ellentètes. egymaga semmi sem keletkezik. Az ellentètes összetevők biztosítják a reprodukálódást ès így a fejlődèst.

Az egyensúly kèptelen megbillenni tehát, annyi ès olyan èlmèny ès èrzès születik, amilyen ès amennyi előzőleg a rèszèvè vált. Az intenzitás növelèsèvel a következő mennyisèg növekszik. Ami a fizikai világban nem kerül kifejeződèsre, annak energiája gyorsan felerősödik, ès lassan lebomlik. A tudat rèszèvè válva hirtelen törtènik meg esemènykènt.

Bizony talán bonyolultabb lètezni, mint hinnènk. Magunktól csináljuk, nem is vagyunk rá figyelmesek. A figyelem hiánya viszont a legnagyobb sötètsèg, a legnagyobb fèlelem, a legnagyobb hiány, a legnagyobb pusztítás okozója.

Az ember tapasztal, èrtelmez, ès az így keletkező èrzèseivel, táplálja a tudatot ami tapasztalatait lètrehozza.

Szerintem. :)